Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

11 dolkozásra valló tervszerűséggel járt el. a mire az mutat, hogy szándékának kivitelére czélzatosan oly időt választott, mikor a lakosok legnagvobb része a templomban lévén, ö háboritlanul vélt cselekedhetni, továbbá hogy egy kötelet és néhány gyufaszálat magához vévén, előbb a kötelet erősitette meg egy gerendához s csak azután gyújtotta fel a félszer fedelét, nyilvánvalóan azon okból, hogy az épület lángralobbanása után, még mielőtt a tüz valaki által, észrevétetnék öngyikossági szándékát is nyomban minden akadály nékül végbevihesse, mely körülmények megczáfolják annak a feltevésnek helyességét, hogy a vádlottnak elkeseredése elmetehetségére oly erős behatást gyakorolt volna, minélfogva akaratának szabad elhatározási képessége megszűnt volna : a kir. tábla a Btk. 76. §-a esetét fenforogni nem látta, s ennélfogva a vádlottnak bűnösségét megállapitandónak találta. Minthogy azonban az elsőbiróság által helyesen kifejtettek szerint nem szenved kétséget, hogy a vádlottat cselekményének elkövetésére a kétségbeesésig fokozódott elkeseredése inditotta és cselekedetét ilyen erős felindulásban követte el : ez, nemkülönben a vádlottnak büntetlen előélete, eddigi kifogástalan magaviselete és töredelmes beismerése, javára oly nagy számú nyomatékos enyhitő körülményekként voltak figyelembe veendők, a melyeknél fogva a Btk. 422. §-ában meghatározott fegyházbüntetésnek legkisebb mértéke is túlsúlyosnak jelentkezvén, a vádlottnak büntétése a Btk. 92. §-a alkalmazásával csak az itélet rendelkező része szerinti börtönbüntetésben volt megállapítandó. A vádlottnak f. é. jul. 20-ától okt. 15-ig tartott vizsgálati fogsága által büntetéséből három hó a Btk. 94. §. alapján vétetett kitöltöttnek. Aschner Ignácz kártérítés iránti igényével azért utasíttatott a polgári perutra, mert a vizsgálat alkalmával kárát csak 300 frtban számította fel, melyből a biztosító-társaság által 200 frt megtéríttetvén, a vádlottat csak 100 frt megtérítésére kérte kötelezni, a végtárgyalás alkalmával azonban ettől eltérőleg kárát 500 frttal számította fel a nélkül, hogy ezt az eltérést bármivel is igazolta volna, s ennélfogva a kár összegének meghatározására hiányzik a biztos alap. (1896 deczember 16. 3114- sz. a.) A m. kir. Curia ítélt : A kir. tábla marasztaló Ítélete meg változtatik, és a kir. törvényszék felmentő Ítélete hagyatik hely