Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

228 A budapesti kir. tábla itélt: A kir. tábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja a benne foglalt indokok alapján. A m. kir. Curia itélt: A kir. táblának Ítélete abban a részében, mely szerint kimondatott, hogy az alperes a felperessel kötött szolgálati szerződést jogosulatlanul bontotta fel, továbbá, a mely szerint alperes viszonkeresetével el utasíttatott, helybenhagyatik ; felperes követelésének mennyisége tekintetében azonban mindkét alsóbiróság Ítélete a perrendtartás 108. §-a alapján feloldatik és az elsőfokú bíróság utasittatík, hogy a feleket kitűzendő póttárgyalásra megidézve, hallgassa meg az iránt, hogy felperesnek 1894. évi október i-től 1897. évi április i-ig terjedő időn át volt-e és mily jövedelemmel vagy javadalmazással összekötött állása (foglalkozása) ? hivja fel alperest különösen arra, hogy azokat az adatokat és bizonyítékokat, melyek alapján megállapítható, hogy felperes az emiitett időn át mily más állást foglalt el és mily javadalmazásban részesült, tüzetesen terjeszsze elő, és befejezett tárgyalás, esetleg bizonyítási eljárás után hozzon a kifejlendőkhöz képest a követelés mennyisége kérdésében uj ítéletet. Indokok: Mindenek előtt megjegyeztetik, hogy a czégvezető a kereskedelmi törvény I. része 5. czimében meghatározott jogkörénél fogva nem tekinthető kereskedői segédnek, mert állása, a melyet a kereskedői üzletben elfoglal, nem kisegítő természetű, hanem széleskörű meghatalmazásánál fogva a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve, főnökét kereskedői minőségében teljesen helyettesíti. Az ipartörvény sem említi fel a czégvezetőt a kereskedői segédek különböző nemeinek felsorolásánál, sőt a kereskedelmi törvény 38. §-ának az a rendelkezése, mely szerint a czégvezetői minőség jogot ád a kereskedősegédek és meghatalmazottak felvételére és elbocsátására, nyilván azt mutatja, hogy a törvény a czégvezetőt kifejezetten megkülönbözteti a kereskedősegédektől. Ezekből következik, hogy a kereskedelmi törvénynek, illetőleg az 1884 : XVII. tcz.-nek a kereskedői segédekre vonatkozó határozatai a czégvezetőkkel, mint ilyenekkel szemben nem alkalmazhatók, hanem a fenforgó kérdés elbírálásánál csakis a kereskedelmi törvénynek a czégvezetőre vonatkozó rendelkezései és a felek közt létrejött szerződési megállapodás veendők irányul.