Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

227 •solt 15 frt 29 krnak, nevezetesen az irnoknő 10 frtnyi s a takarítónő 4 frtnyi fizetésének és 1 frt 29 kr. költségnek felperes által a válaszban történt felszámításával szemben azt, hogy a budapesti üzletben 1894 augusztus hóban egy irnoknő és egy takarítónő volt alkalmazva, és hogy a felperes által felszámított 1 frt 29 kr. költség felmerült, viszonválaszában nem tagadta, erre vonatkozólag az ellenvégiratban tett tagadása tehát figyelembe nem vehető, az az ellenvetése pedig, hogy ezek az összegek őt nem terhelik, s az a tagadása, hogy az irnoknő és takarítónő fizetése czimén felszámított 14 frtot felperes ki nem adta, semmi sulylyal nem bír, mert alperes az A. a. csatolt szerződés 6. pontja szerint a budapesti üzlet kiadásainak viselését kötelezőleg magára vállalta és azt, hogy az irnoknőt és takarítónőt 1894 augusztus havára megilletett 14 frtot 0 fizette volna ki, nem is vitatta. Minthogy pedig ezek szerint a 3. a. csatolt könyvkivonat alapján alperes javára felperes irányában a bizonyitatlan tételek 114 frt 21 kr. összegének levonása folytán csak 234 frt 06 kr. vehető számításba, ezzel szemben pedig felperes kimutatta, hogy őt alperes ellen 244 frt 76 kr. követelés illeti : alperest viszonkövetélésével elutasítani és a fentebb kifejtettek értelmében felperes javára járó és alperes által havonkint előlegesen fizetni kötelezett fizetésből 1894 okt. i-től a per befejezéséig havonkint mindenkor a hónap első napján lejárt 25 havi 2000 frtnak, s a havi 80 frtnyi részletek mindegyike után az illető hónap első napjától járó kamatnak fizetésére kötelezni kellett. Ellenben az 1896 november i-től a szerződési időtartam elteltéig, azaz 1897 április 30-ig járó fizetés tekintetében felperest keresetével időelőttiség okából, vagyis azért kellett ezúttal elutasítani, mert felperesnek a most említett időre kikötött fizetése a per befejezéséig még le nem járt és mert esetleg a peres eljárás befejezése után olyan körülmények merülhetnek fel, melyek következtében alperes az 1896 november i-től 1897 április 30-ig terjedő időre kötelezett fizetés kiszolgáltatása alól szabadul, ezeket pedig alperes a peres eljárás befejezése folytán e perben már fel nem hozhatta, s igy az ítélet a peres felek viszonyát a jelzett időtartamra vonatkozólag nem szabályozhatja. (1897 február 22. 101,306. sz. a.) 15*