Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

22Ó elkésve — felhozott az az előadása, hogy ez az összeg az ő beleegyezése nélkül felperes által Kálnoky Gyulának adott engedményt képez, figyelembe egyáltalán nem vehető ; végre, mert a n frt 25 kr. kamatkövetelés jogalapját elő sem adta. Másfelől pedig az a körülmény, hogy felperest alperessel szemben a könyvkivonat szerint javára irt összegeken felül még 244 frt 7b kr. összeg illeti, bizonyítottnak veendő ; mert felperes az 1894 február 28-án Reiszmann Ignácznál elért ártöbbletre nézve, mely czimen a 3. 7. a. könyvkivonatban megfelelő kelettel 15 frt 96 kr. van felperes javára felvéve, azt adta elő, hogy ez az ártöbblet 140 frt 72 krt tett, és ez okból az A. a. szerződés 11. pontja alapján az ártöbbletből részére járó 25% a könyvkivonatban elkönyvelt 15 frt 96 krnál 19 frt 22 krral nagyobb összeget tesz ; továbbá azt vitatta, hogy a S. G. budapesti kereskedő részére eszközölt eladásnál : j frt 21 kr. ártöbbletet ért el, melynek javára járó, de a könyvkivonatba fel nem vett 25°/0-ja 6 frt 30 krra rug, s hogy 1894 augusztus havában B. S. fiókja veszprémi kereskedő részére 1000 frtért adott el borokat, mely ügyletből folyólag őt az A. a. szerződés 5. pontja értelmében 10 frt tantiem illeti, és annak bizonyítására, hogy a R. I.-nál elért ártöbblet 140 frt 72 krt, nem csupán 63 frt 84 krt tett, továbbá, hogy S. G.-nek eladott árukat a limitáltnál 25 frt 20 krral nagyobb árban adta el, s hogy B. S. fiókja czégnek borokat 1000 frtért eladott, alperest főesküvel kínálta meg, alperes pedig a főesküket a perrendtartás 232. §-a ellenére sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta, s a B. J.-féle ügylet tekintetében csupán az ellenvégiratban — tehát elkésve — adta elő, különben is határozatlan azt a kifogását, hogy az ügyletet nem felperes kötötte meg, vagy ha megkötötte, ezt alperes felhatalmazása nélkül, sőt elbocsáttatása után tette ; továbbá, mert alperes az S. a. csatolt levelén levő aláírása valódiságát nem tagadta, sőt e levelet az állal, hogy annak tartalmára ellenvégiratában maga is hivatkozott, tőle származónak kifejezetten is beismerte, e levél szerint pedig alperes felperesnek 193 frt 95 kr. provisio-követeléshez való igényét elismerte s azt, hogy ez az összeg a könyvkivonatba felvéve lenne, maga sem vitatta; végül, mert alperes az 1894 augusztus hóban felmerült üzleti kiadásokból az S. a. csatolt levél szerint kifogá-