Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

225 kezését egyedül arra alapítja, hogy felperes a viszonkeresettel érvényesített 348 frt 37 krt be nem szolgáltatta, az alább kifej tendők szerint pedig alperest az emiitett összegre nézve felperessel szemben követelési jog meg nem illeti. De nem jöhet figyelembe alperesnek az a tagadása, hogy őt felperes az A. a. szerződés 9. pontja ellenére az üzleti dolgokról nem értesítette, valamint az az előadása sem, hogy felperes két hordó «Marsala» bort vissza nem küldött és az ezekre vonatkozó rakj egyeket sem adta ki ; mert azokat a körülményeket, melyek alapján alperes jogositottnak tartotta magát arra, hogy felperest azonnal elbocsássa, alperes tartozván bizonyítani, őt terhelte ama körülmény bizonyítása is, hogy őt felperes az üzleti dolgokról értesíteni elmulasztotta, s mert különben is annak bizonyítása nélkül, hogy alperes felperest az értesítésre, továbbá a két hordó bor visszaküldésére, vagy a rakj egyek megküldésére ismételve felhívta, olyan kötelességmulasztást, mely alperest felperesnek a szerződési időtartam eltelte előtt való elbocsáttatására feljogosíthatta volna, megállapítani nem lehet, alperes pedig a jelzett irányban felperes tagadásával szemben bizonyítékot fel nem hozott. A viszonkövetelésre nézve : Felperesnek az alperes által a 3. 7. a. csatolt könyvkivonat alapján 348 frt 27 kr., és ennek 1894 deczember 6-tól járó 6°/0-os kamata iránt támasztott viszonkereset együttes tárgyalása ellen tett kifogása az 1881 : LIX. tcz. 8. §. a) pontjában foglalt határozatoknál fogva nem volt figyelembe vehető, mert alperes viszonkövetelése szintén felperes szolgálati viszonyából, tehát a keresettel ugyanazon egy jogalapból származik. A viszonkövetelés érdemét illetőleg azonban alperes a 3. 7. a. csatolt könyvkivonat «Soll» rovatában 1893 május b. kelettel előforduló 34 frt 2-1 krnyi követelés valódiságát felperes kifogásával szemben nem bizonyította ; mert az általa felperesnek kínált az a főeskü «hogy a 3. 7. a. 1893 május 13. kelettel felvett 80 frtot sem alperestől egyenesen, sem bárki mástól meg nem kapta», határozatlanságánál fogva meg nem ítélhető s ennélfogva bizonyítékot nem képez ; továbbá, mert a «Mehrcalo ) czimén felvett 22 frt 96 krra vonatkozólag csupán az ellenvégiratban, — tehát Döntvénytár harmadik folyam. XI. '5