Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

•97 határozott cselekmények, a íenálló szabályhoz képest s a 418. és 421. §-ra rendelt kivételtől eltérően hivatalból és közvádra üldöztetnek. De a hűtlen kezelésről szóló §-ok egymásutánját a törvény technikája sem kivánta, különösen pedig nem az inditványjog tekintetéből. A mi a szempontot általán illeti, a Btk. 361. §-a után nyomban elhelyezhető lett volna a 363. §. s csak azután a 362. §. minthogy ennek a Btk. 391., 392. és 393. §-ának sorrendje élő példáját adja is. A mi pedig az inditványjogot illeti, a Btk. minden helye, dgy a 342., 343., 390. §-a, sőt a hűtlen kezelésről szóló XXVIII. fejezet 358. §-ának utolsó bekezdése is megmutatja, hogy a hol a törvény különböző tényálladéku s illetve minősítésű cselekményeket, az inditványjogra vonatkozóan, egyezőleg akart szabályozni, azt tüzetesen ki is tudta fejezni. Az előadott okoknál fogva a kir. itélő tábla a vádbeli cselekményt nem indítványra, hanem hivatalból üldözendőnek ismervén fel, az ügyet érdemi felülvizsgálás alá veendőnek találta. Vádlottaknak a tárgyalás egyéb adataival is megegyező beismerése szerint bebizonyult az, hogy E. M. vádlott, mint főellenőr, a társaskocsi tulajdonosoknál alkalmazásban lévén, ezek a nevezett vádlottat azzal is megbízták, hogy részükre menetjegyeket vásároljon, s ő ezt a körülményt arra használta fel, hogy több jegyet vásárolt, mint a mennyivel a kocsitulajdonosoknak leszámolt, az illető mennyiségen felül vett jegyeket pedig a társaskocsi tulajdonosok tudatos vagyoni megkárosításával és azon czélból, hogy magának jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen, eladta R. H., D. L., A. S., P. A. és G. M. vádlottaknak, kik közül R. H. vádlott K. J., a többiek pedig S. S. sértett tájsaskocsi tulajdonosnál, mint kocsivezetők szolgálatában állottak^nk azután E. M. vádlott elnézése mellett az utasoknak nemcsak a sértettektől kapott, hanem az E. M. vádlottól szerzett jegyeket is a szokott bér mellett menetjegyekül kiszolgáltatták s az utóbbiakért beszedett pénzt saját czéljukra fordították s ily módon a sértetteket megkárosították. A. S.-nak az a végtárgyalási védekezése,, hogy ő a menetjegyeket fel nem használta, D. L., P. A. és G. M. vádlottaknak pedig az az előadása, hogy gazdájuk ezen jegyek eladásával nem