Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

XVII Lap a biztosítási ügynökökkel egy tekintet alá esik. — Az a körülmény, hogy az orvos a biztosítási ajánlatnak kiegészítő alkatrészét képező okiratot a biztosított megbízásából töltötte ki, nem zárja ki annak a bizonyítását, hogy az abban feltüntetett kérdések a biztosítotthoz nem intéztettek, vagy hogy az azokra adott feleletek nem a való­sághoz hiven vétettek fel. A biztosított, illetve a kedvezményezett azonban a biztosított által aláirt ezen okiratban foglalt adatok valóságáért a kereskedelmi törvény 475. §-a szempontjából mind­addig felelős, mig azt nem bizonyítja, hogy ezen okiratok tartalma nem tükrözi hiven vissza a biztosítotthoz intézett kérdéseket és az adott feleleteket __. ... ... ... — ... ___ _-. — — 200 89. Habár a kereskedelmi törvény 320. §-ának utolsó bekezdésében "illetékes törvényszékiről van szó és habár a kereskedelmi eljárást szabályozó I. Ü. M. rendelet 10. §-ában a járásbíróságok hatás­körébe utalt perenkivüli ügyek között a fentebb idézett törvény­szakasz kifejezetten említve nincsen, mégis, tekintve, hogy a keres­kedelmi törvény 2. §-a szerint a törvényben említett törvény­székek alatt a kereskedelmi ügyek elintézésére hivatott bíróságok értendők, a kereskedelmi eljárást szabályozó rendelet 10. §-a a törvény 347. stb. §-aiban felsoroltakhoz hasonló ügyekben, amilyen a 320. §-ban említett perenkivüli ügy is, az eljárás tár­gyát képező ingók hollétéhez képest a kir. járásbíróságokat mondja ki illetékesnek. ___ ... ___ ___ ___ ___ ... ___ 205 90. Ha az eladó az áruszállítások alkalmával megküldött számlákon a vevőt a fizetési késedelem esetén a kamatmegterheltetés időpont­járól értesítette, ugy meghatározta a vételárnak előzetesen meg nem állapított fizetési idejét is, és ez az időpont olyannak tekin­tendő, amelytől fogva a vevőt a kereskedelmi törvény 283. §-a alapján nemfizetés esetében a kamatfizetés kötelezettsége is terheli 206 95. A czégvezető a kereskedelmi törvény I. része 5. czimében meg­határozott jogkörénél fogva nem tekinthető kereskedősegédnek, mert állása, amelyet a kereskedői üzletben elfoglal, nem kisegítő természetű, hanem széleskörű meghatalmazásánál fogva főnökét kereskedői minőségében teljesen helyettesíti. Az ipartörvény sem emliti őt fel a kereskedősegédek különféle nemeinek felsorolásánál, sőt a kereskedelmi törvény 38. §-ának az a rendelkezése, mely szerint a czégvezetői minőség jogot ad a kereskedősegédek és meghatalmazottak felvételére és elbocsátására, nyilván azt mutatja, hogy a törvény a czégvezetőt kifejezetten megkülönbözteti a xereskedősegédektől. Ezekből következik, hogy a kereskedelmi, illetve az ipartörvénynek a kereskedősegédekre vonatkozó határo­zatai a czégvezetőkkel, mint ilyenekkel szemben nem alkalmazha­tók, hanem a reájuk vonatkozó kérdések elbírálásánál csakis a kereskedelmi törvénynek a czégvezetőre megállapított rendelke­zései és a felek közt létrejött szerződési megállapodás veendők Döntvénytár, harmadik folyam. XI. b

Next

/
Thumbnails
Contents