Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

156 a vételár hátralékösszegét, miután a peres felek a felperes részéről szállított és az alperes által átvett olasz czirok árát utóbb közmegegyezéssel 14 frtra leszállították, ennek megfelelően és az alperes részéről a vételárba már fizetett összeg leszámításával helyesen állapította meg : az elsőbiróság ítéletét azzal a megjegyzéssel, hogy a felperes a részéről bírói letétbe helyezett 493 frt 05 kr. kiutalványozását kérheti, a kamatra nézve tett részváltoztatással helybenhagyni kellett. Annyiban azonban, a mennyiben 493 frt 5 kr. tőke után az 1893 január 16-ától, június 3-ig terjedő időre a kamatot az elsőbiróság a felperes javára nem itélte meg, az elsőbiróság Ítéletét meg kellett változtatni, s erre az időre 493 frt 5 kr. után a felperes részére 6°/0 késedelmi kamatot kellett megítélni ; mert az 5. 7. a. levéllel igazolva van, hogy az alperes részéről a vételár «per cassa» lett volna fizetendő, s az alperes nem is vonta kétségbe, hogy a «per cassa» fizetés a szállítmány átvétele idejében való fizetést jelent; és mert a késedelmes adós a fizetési határidőtől késedelmi kamatot tartozik fizetni, a fizetés határidejéül pedig, tekintettel arra, hogy az adott esetben egységes vételi ügyletből kifolyó folytatólagos és részleges szállításról van szó, az 1893 január hó 16-ika tekintendő, a mikor ugyanis a vett áru szállítása befejezést nyert, az alperes azonban ennek daczára a felperestől átvett árukért az utóbbit megillető vételárt, a felperesnek csak az 1893 június 3-án küldötte meg. A felperesnek a felebbezésben előadott az a panasza, hogy ő az előleges birói szemléről felvett jegyzőkönyv tartalma felett nem volt meghallgatva, nem volt figyelembe vehető, mert ez a panasz az elsőbiróságnak az alperessel is közölt 5042/95. sz. végzésében czáfolatot nyer. Az a további panasza pedig, hogy az alperes viszonválasza beiktatásakor az 5. 7. a. kérdőpontokat nem csatolta, az utóbb csatolt kérdőpontok másolata pedig vele előzetesen a tanuhallgatás előtt nem közöltetett, és ebből kifolyóan ő az ellenkérdőpontok beadhatása iránti jogával nem élhetett, szintén nem volt figyelembe vehető, mert az alperes viszonválaszában azt a ténykörülményt, a melyet tanúival bizonyítani kivánt, világosan megjelölte s a felperes a tanuhallgatáshoz meghivatott, netaláni ellenkérdéseit alkalmazni tehát módjában állott.