Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

127 D'f., Eif. és F/f. alatti levelekből, mely levelek közül a F/f. a. levél nem is szól csupán a «szerződési» kötelezettségek, hanem általánosságban az összes kötelezettségek elvállalásáról, azt állapította meg, hogy e levelek tartalma is támogatja annak a ténykörülménynek valóságát, hogy Feledi Miksa felperessel szemben a Sziklai és Goldmann czégnek a kötelező jegyeken alapuló tartozását is elvállalta, mert nem sértett meg a felebbezési bíróság valamely lényeges eljárási szabályt az által sem, hogy annak a körülménynek felderítésére, hogy a kötelező jegyek és az azokra vonatkozó ítéletek miért maradtak felperes birtokában, ki nem terjeszkedett, mivel ez a körülmény az általa megállapított ama ténynyel szemben, hogy a Sziklai és Goldmann czégnek kötelező jegyeken alapuló tartozását Feledi vállalta magára, és arra nézve felperest a 2/1F. szerint kielégítette, felperes és alperes közötti jogviszonyra nézve közvetlenül jelentőséggel nem bir. Mert az első- és a felebbezési bíróság irataiból ki nem tűnvén, hogy felperes alperes védekezésével szemben azt a ténykörülményt érvényesítette, és az irányban a tárgyalás kiterjesztését kérte volna, hogy alperesek a Sziklai és Goldmann czég ellen a kötelező jegyek alapján felperes részéről lefolytatott perekben kifogást nem emeltek a tekintetben, hogy a kötelező jegyek ellenértéke építési előleget képezne, és az építkezés befejezése előtt nem érvényesíthető, ez a körülmény tehát, mint uj tény a sommás eljárási törvény 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban többé nem érvényesíthető, mert a felperes részéről hivatkozott többi perbeli adatokat a felebbezési bíróság ítéletében mérlegelte, mérlegelésének eredménye pedig felülvizsgálat tárgyát nem képezi. S mert tekintettel arra, hogy a sommás eljárási törvény 96. §-a értelmében a bíróság, ha a fenforgó körülményeknek a 64. §. szerint való mérlegelésével ugy találja, hogy a felek ellentétes vallomásai közül a bizonyító félnek vallomása mutatkozik valószínűnek, a bizonyító felet is esküre bocsáthatja, minthogy pedig a peradatok mérlegelésével a felebbezési bíróság alperes vallomását találta valószinüsitettnek, és ezt ítéletében tüzetesen indokolta is, kötelező bizonyítási szabályt nem sértett meg az által, hogy alperest bocsátotta esküre.