Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

67 Nem állapítja meg az elbocsátás esetének fen forgását az a körülmény sem, hogy felperes 1894 október 12-én Temesvárt engedély nélkül elhagyta és Budapestre visszautazott, inert miután felperes az előadottak szerint a podgyászpénztárnoki állomás elfoglalását megtagadhatta, alperes pedig felperes részére más szolgálati beosztást ki nem jelölt, szolgálat nélkül volt és elutazása által a szolgálat érdekét nem sértette, és igy az eljárása, hogy ekkor Budapestre utazott, a szolgálati szabályzat 53. §. utolsó bekezdésében minősitett önkényes állomás-elhagyásnak nem tekinthető. Ebből következőleg alperes felperest sem a temesvári podgyászpénztár kezelésének el nem vállalása, sem a Temesvárról való eltávozás miatt a szolgálatból elbocsátani jogositva nem volt. Minthogy pedig az álperes-vasut nevében eljáró elnök-igazgatónak az a cselekménye, melylyel valamely alkalmazottat a szolgálatból elbocsát, nem közigazgatási jellegű döntés, hanem az államvasutnak alkalmazottjával szemben való magánjogi jellegű cselekménye, és igy alaptalan alperesnek az a kifogása, hogy az elnök-igazgató által alperes nevében kimondott elbocsátás jogossága birói eljárás tárgyát nem képezheti ; ennélfogva a kereseti kérelem azon részének, hogy felperesnek alperes szolgálatából az A. a. elbocsátási rendelettel történt elbocsátása jogtalannak kimondassék, helyt kellett adni. Alperes nem tagadta, hogy felperesnek 1894 október 1 -tői 1896 január végéig a kereset beadásáig visszatartott fizetése a a kereseti felszámitás 1. tétele szerint 1200 frtot tett ki és felperes nem tagadta azt a viszonválaszbeli előadást, hogy alperestől uti előleg czimén a 13. 7. a. nyugta szerint felvett 50 frtot alperesnek még vissza nem téritette. Minthogy pedig a felperes elbocsátása jogtalan volt, és igy felperes magánjogi igényeire nézve hatálytalan, és minthogy e szerint alperes a jogtalanul visszatartott illetményeket felperesnek kiadni tartozik, ebből azonban a még vissza nem térített uti előleget levonhatja, ennélfogva alperest a kereseti felszámitás 1. tételében 1894 október i-től 1896 január 31-ig járó fizetés czimén felszámított 1200 frtból 1150 frt tőke és ennek a kereset beadásától járó 5% kamata erejéig marasztalni és felperest a kérelemnek 50 frt tőkére és kamatára irányuló részével elutasítani kellett. 5*