Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam X. kötet. (Budapest, 1898)
52 A mi az első feltételt illeti, i. r. vádlott Gerő I. Imre a mai tárgyalás során tagadta, hogy a nála talált és lefoglalt nyomtatványok pornographikus (fajtalan) tartalommal bírnának, azt állítván, hogy ezen az ő megrendelésére bizonyos Wurm brünni ember által irt füzetek «regényeket" tartalmaznának, melyeknek kéziratait ő pontosan átvizsgálta, az «erős» kitételeket ő maga eliminálta és igy adta nyomdába ; azzal is védekezett, hogy ezen könyvek nem tartalmaznak mást, mint akármelyik naturalistikus franczia iró produktumai. A bíróság azonban a füzetek szorgos átvizsgálása, illetve elolvasása után megállapította, hogy vádlott azon állítása, hogy az általa árult nyomtatványok a regények műfajához tartoznának, teljesen valótlan ; nem áll az, hogy azok hasonlítanának ama franczia termékekhez, melyek a realistikus és naturalistikus iránynak hódolva, mégis bizonyos irodalmi irányt képviselnek, mert a lefoglalt füzetek irodalmi értékkel egyáltalán nem birnak, azok a ponyvairodalom legalantasabb neméhez tartoznak, az irodalmi nyelv színvonalán sem álló szellemtelen, bárgyú férczelmények, melyeknek egyedüli czélja a közösülési scénák többé-kevésbé leplezett formában való feltüntetése ; nem is lehetett tehát i. r. vádlottnak más czélja, mint az olvasó érzékiségére hatni, annak buja kéjérzeteit felgerjeszteni. Bizonyítja ezen czélzatot maga a prospectus, a melyben a füzetek sikamlós és buja tartalma fel van magasztalva. Az ekként jelzett könyvek egynémelyikéből a bíróság néhány szemelvényt olvasott fel a tárgyaláson, melyeknek szemérmetlen, fajtalansági természete kétségtelen. . . . Felmerül már most ama kérdés, mit kell büntetőjogi szempontból fajtalanság alatt érteni ? E tekintetben megállapítható, hogy fajtalanság akkor forog fen, ha a cselekmény, mely le van irva, némi tekintetben a jó erkölcs és tisztességbe ütközik és ha a nyomtatvány tartalma egyébként is olyan, mely alkalmas a nemi ösztön, vagy csak a kéjérzetek felébresztésére. A mint már fentebb jeleztetett, a jelen elbírálás tárgyát képező nyomtatványok lényegüknél fogva semmi más tartalommal és semmi más czélzattal nem birnak, a mint ezt fi. r. vádlott a prospektusokban elismeri és hirdeti, és a mi abból