Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam X. kötet. (Budapest, 1898)
25 II. Az ügynök, ki ügyletkötésre van felhatalmazva, és a ki előzőleg is felvette a vételárt, a nélkül, hogy főnöke kifogásolta volna, oly kereskedelmi meghatalmazottnak tekintendő, kinek kezéhez mindaddig teljesithető fizetés, a mig ellenkező utasitást az eladó nem ad. (1897 október 15. 711. sz. a.) A m. kir. Curia: Spiegel Ignácznak, Szekeres Istvánné elleni 1588 frt 53 kr. iránti kereskedelmi perében itélt: A másodbiróság Ítéletének nem felebbezett részei érintetlenül maradnak ; felebbezett az a része pedig, a mely szerint alperes feltétlenül köteleztetett felperesnek 1269 frt 19 kr. tőkét, ennek kamatát stb. megfizetni, megváltoztattatik akként, hogy alperes felperesnek csak 419 frt 19 kr. tökét, ennek 1895 október 1 -tői járó 5°/o kamatait köteles 15 nap s végrehajtás cerhe alatt megfizetni, ezen felül még 850 frt iránt indított keresetével pedig felperes feltétlenül elutasittatik s e részben az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: A másodbiróság ítéletének vonatkozó indokolása alapján helyesen állapította meg azt, hogy alperes a kereseti vétel ügylet tekintetében felperessel szemben vállalt a vételár megfizetése iránt kötelezettséget és helyesen állapította meg azt is, hogy a bornak megalkudott egységára hektoliterenkint 18 frt 50 krt teszen ki és hogy alperes a vételárért felperesnek felelősséggel tartozik. Nem lehetett azonban az alperes által Lipschütz Lázár kezéhez fizetett 1500 frtból a felperessel el nem számolt 850 frtnyi részösszegnek a felperesi követelésbe való beszámítását mellőzni azért, mert ugy felperesnek saját előadásából, valamint a C. a. okirat keletkezésére vonatkozó alperesi kétségbe nem vont előadásából kétségtelen az, hogy Lipschütz Lázár mint felperesnek ügynöke kötötte meg alperessel a kérdéses borvételi ügyletet; kétségtelen továbbá az is, hogy alperes az összes, tetemes összegre rugó fizetéseket a nevezett ügynök kezéhez teljesítette, mely fizetéseknek joghatályát felperes mindig elismerte és azokat az A. a. könyvkivonatból kitetszőleg alperes javára is