Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam X. kötet. (Budapest, 1898)

i68 ván, hogy közöttük oly megállapodás létesült, miszerint felperes a nélkül, hogy üzletében vele állandóan szolgálati viszonyba lépett volna, magát csupán arra kötelezte, hogy üres idejében alperes kereskedelmi könyveibe a részére szolgáltatandó adatok alapján eszközölni fogja a szükséges bevezetéseket, s hogy fel peres ezen alkalmaztatásával egyidejűleg szakadatlanul Küsztler és társai czégnél volt rendes könyvvezetőként alkalmazva, s ő csupán azon tevékenységét és idejét díjazta 50 frttal felperesnek, melyet felperes mellékfoglalkozásul üres idejében forditott könyveinek vezetésére ; nem tekinthető tehát felperes oly állandóan alkalmazott segédnek, kit három havi felmondási időre járó összeg megilletne. Ezen állításai igazolására alperes tanukra is hivatkozott s annak megállapítására, hogy felperes a könyveket rendetlenül vezette, szakértők meghallgatását kérte. Tekintve, hogy azon személyek, kik a kereskedő üzletében nem állandóan, hanem csak időnként vagy a napnak egy bizonyos órájában, habár rendes fizetés mellett végeznek bizonyos teendőket mellékfoglalkozásul és mellékkeresetként, de e mellett állandóan másutt is alkalmazásban állanak, nem tartoznak azok sorába, kikről a kereskedelmi törvény 57. §-a intézkedik, annyival kevésbé, miután a felmondási időre járó dijak kártérítés jellegével bírnak, s az elbocsátott segédnek ujabb alkalmaztatásáig fentartására szolgálnak ; tekintve, hogy felperes maga beismerte, hogy azon idő alatt, mig alperesnél a könyveket vezette, másutt állandó alkalmazásban volt s oly szerződésszerű megállapodás^ mely szerint, habár nem egész tevékenységét szentelte alperes könyveinek vezetésére, részére három hónapi felmondási idő biztosíttatott alperes részéről, egyáltalán nem igazolt ; tekintve végre, hogy a peres felek között fen forgott jogviszony nem állapítja meg a főnök és segéd közötti azon szerződésszerű kapcsolatot, melyről a törvény intézkedik s hogy felperesnek, mint ki csak mellékkereset és foglalkozásból vezette alperes könyveit, nincs joga a kereseti követeléshez, őt keresetével elutasítani és az ezen perre ügydöntő befolyással nem biró szakértők meghallgatását mellőzni kellett. (1896 márczius 24. 1802. sz. a.) A nagyváradi kir. tábla itélt : A kir. itélő tábla az első-