Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam X. kötet. (Budapest, 1898)

bíróság ítéletét megváltoztatja, a kereseti 150 frtot a Grimm Izidor csődtömegével szemben valódinak kimondja, és a csőd­tömeg elleni követelések első osztályába sorozza. Indokok: A felperes maga is beismeri ugyan, hogy a közadós részére az alatt az idő alatt végzett könyvelői teendőket, a mikor a Küsztler és társai czégnél könyvelői minőségben volt alkal­mazva, vagyis, hogy felperes nem egyedül a közadós üzletében volt alkalmazva ; tekintve azonban, hogy az állandó alkalmazás fogalmának meghatározása, mint ez az 1881. évi LX. tcz. 61. §. utolsó pontjában foglalt meghatározásból is kitűnik, nem függ attól, hogy az alkalmazott csak egy főnökkel legyen szolgálati viszonyban ; az a jogszabály pedig, mely szerint felmondási időre csak azok a kereskedősegédek tarthatnak igényt, a kik ugyan­azon időben összes tevékenységüket egy főnöknek szentelik, a jelen esetben azért nem alkalmazható, mert a felperesnek kere­seti igénye nem a kereskedelmi törvény 57. §-ára, hanem a B. a. szerződésre van alapítva, a melynek az a tartalma, a melyben a felperes részére három havi felmondási idő van biztosítva, a törvénynek általános rendelkezése mellett is megáll, ugyanazért a tömeggondnoknak az állandó alkalmazás hiányára s a keresk. törv. 57. §-ára alapított kifogása figyelembe vehető nem volt. Az említett okirat tartalmi valóságát pedig a kir. tábla az alperes­nek tagadása daczára bizonyítottnak vette, mert az alperes a közadósnak amaz okiraton látható névaláírását valódiság tekin­tetében meg nem támadta, ez az okirat ennélfogva az ellenkező bizonyításig az azt kiállító közadós ellen bizonyít; és ezzel a jogi vélelemmel szemben az alperesnek nem egyszerűen a tar­talom valóságát tagadnia, hanem annak valótlanságát bizonyítania kellett volna, erre azonban az alperes nem is vállalkozott. A köz­adósnak amaz okirat kiállításában nyilvánuló jogcselekményét pedig a csődhitelezőkkel szemben való érvénytelenség okából, meg nem támadta. (1896 május 13. 1028. sz. a.) A m. kir. Curia ítélt : A másodbiróság ítélete helyben­hagyatik indokainál fogva és főleg azért, mert alperes nem tagadta, hogy felperes Grimm Izidornál az összes könyvvezetői teendőket kizárólag és állandóan kikötött díjazás mellett egész­ben teljesítette ; felperesnek e működése tehát, habár a könyv-

Next

/
Thumbnails
Contents