Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam X. kötet. (Budapest, 1898)

148 tására, hogy Valent Jánosnak a birtoklása nem tulajdonjogon, hanem csak haszonélvezeti jogon alapult : okszerűen az következtethető, hogy Valent Jánosnak, kitől alperes jogelődje Bácsik Pál a kereset tárgyát tevő ingatlant 1870 május 9-én megvásárolta és felperesek jogelőde Valent Pál hasonnevű atyjának a birtoklásnak megfelelő egyenlő arányban közös tulajdonát képezte az az ingatlan, a mely helyett a tagosítás alkalmával az 505., 477. hrsz. 223. D ölnyi ingatlan a Hró nevü dűlőben kiosztatott, vagyis, hogy a kérdéses ingatlan a f.-esztergályi 128. sz. telekjegyzőkönyvbe a helyszínelés alkalmával tévesen vétetett fel kizárólag a még 1855 augusztus 20-án elhalt Valent Pál hagyatéka javára és tévesen történt a tulajdonjognak öröklés czimén az ingatlanra vonatkozólag a nevezettnek gyermekei Valent Pál és Anna javára való bekebelezése is. Minthogy azok ellenében, a kik valamely ingatlanhoz való tulajdonjogot az utolsó telekkönyvi jogszerző előtt telekkönyvön kivül megszereztek, a telekkönyvre csak a harmadik jóhiszemű hivatkozhatik sikerrel, ebben a perben további eldöntés tárgyát az képezi, vajon felperesek tekinthetők e jóhiszemű harmadik jogszerzőknek ? A Vizsnyár Pál tanúhoz a felperesek által intézett 5 kérdőpontból nyilván kitűnik, hogy a keresetben körülirt ingatlant Valent Páltól, Drozd Márton, a felperesek atyja vette meg, továbbá, hogy utóbb nevezettet Vizsnyár Pál tanú a vétel előtt figyelmeztette arra, hogy a kérdéses ingatlan per alatt áll, végül, hogy Drozd Márton a 6089/89. sz. keresettel folyamatba tett perről már különben is tudomással birt; ugyanazért tekintettel arra, hogy az az adásvevési szerződés, melynek alapján a kereset tárgyát tevő ingatlanra vonatkozó tulajdonjog Drozd Márton gyermekei javára bekebeleztetett, az 1892 november 26-án kelt, a 6089/89. sz. keresettel folyamatba tett perben hozott 5203/92. sz. másodbirósági végzés pedig, melylyel az elsőbiróságnak 4372/92. sz. ítélete megsemmisíttetett, a b.-gyarmati királyi törvényszéknél azt megelőzőleg még azon évi június hó 15-én iktattatott, s így Drozd Márton arról a végzésről az adásvevési ügylet megkötése előtt tudomást szerezhetett volna ; tekintettel továbbá arra, hogy rosszhiszeműségre vall az is, hogy