Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IX. kötet. (Budapest, 1898)

9o 32. A fővárosi körúti ingatlanokat az 1884. évi XVIII. tcz, 3., 4. §-ai alapján a kisajátitási járulék terheli és az eladó csak ugy hárithatja ezt a terhet a vevőre, ha annak viselését a szerződésben kifejezetten a vevőre háritja, az pedig magára vállalja, mert a folyó terhek közé a kisajátitási járulék, mint a törvény által megállapitott különös teher nem számitható. Ez a kisajátitási járulék annál is inkább az eladó által viselendő, mert ő a körut-szakasz megnyitása és forgalomnak átadása által származott előnyöket, s jelesül a körúti telek értékének emelkedését, a mely a kisajátitási járulék kivetésének alapja volt, az eladáskor a vételárnak meghatározásánál már számitásba veszi. (1897 június 10. 727. sz. a.) A m. kir. Curia : Neulánder Kálmánnak, Flesch Mór ellenj 8304 frt 77 kr. beszámítása, esetleg megfizetése iránti perében itélt : A másodbiróság ítéletének a viszontkereset elutasítására vonatkozó nem felebbezett része érintetlen maradván, a felperest keresetével elutasító része megváltoztatik, és e tekintetben az elsöbiróság marasztaló ítélete hagyatik helyben. Indokok: Alperes a Lipót-köruton 1129. hrsz. a. fekvő háztelket felperesnek 1892 február 18-án kelt szerződéssel adta el és szavatosságot vállalt az iránt, hogy az eladott ingatlant az eladás idején semmi teher nem terheli. Az 1884 : XVIII. tcz. 3. és 4. §-ai alapján azonban az eladás idején az ingatlant a kisajátitási járulék, bár az jelzálogilag bekeblezve nem volt is, a törvény alapján már terhelte, és alperes, a ki magát a törvény nem tudásával nem mentheti,, csak ugy háríthatta volna ezt a terhet a vevő felperesre, ha annak viselését a szerződésben kifejezetten felperesre hárította, az pedig azt magára vállalta volna, holott ez az áthárítás a szerződésben meg nem történt, mert az 5. pontban emiitett terhek alatt csak a folyó terhek érthetők, a melyek közé a