Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IX. kötet. (Budapest, 1898)

§9 Minthogy pedig a nyugdíjigény megszűnését szabályozó 14. §. szerint a nyugdíjjogosultság csak abban az esetben szűnik meg, ha a nyugdíjjogosult valamely megbecstelenítő cselekményért a büntető bíróság által jogerősen elitéltetett, vagy ha a szolgálati kötelesség súlyos megsértése miatt szolgálatától elmozdittatott ; minthogy annak a kérdésnek vizsgálata és elbírálása, hogy a nyugdíjjogosult, jelen esetben a felperes terhére rótt cselekmények olyan természetüek-e, melyek a nyugdijszabályzat 14. §-a tekintete alá eső jellegüknél fogva a nyugdíjigény elvesztését maguk után vonhatják, a rendes bíróságot mindenesetre megilleti ; és minthogy alperes nem is állítja, hogy felperes valamely megbecstelenítő cselekményért a büntető bíróság által elitéltetett volna, a fegyelmi ügyben hozott határozatban megállapítottaknak vett tények közül az elsőbiróság ítéletének indokaiban aJ pont alatt emiitett fajtalansági kísérlet pedig tényül nincs megállapítva ; végül, minthogy az érintett indokokban b) és cj pont alatt emiitett s a felperes terhére rótt cselekmények oly súlyos hivatali kötelességsértés fogalma alá nem vonhatók, melyek a nyugdíjigény elvesztését vonhatnák maguk után : ily körülmények közt felperes jogosultnak tartandó ama nyugdíjigényeinek követelhetésére, melyeket ez alperes szolgálatában töltött nyugdijképes szolgálati évei utján a 2 7. a nyugdijszabályok részére biztosítottak. A felperes keresete ezek szerint jogos alappal bírónak bizonyulván, mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes nyugdíjigényét megállapítani és alperest nyugdíj fizetésére kötelezni kellett oly módon, hogy felperesnek az 1891 május i-én történt elbocsátástól 1897 június i-ig időközben lejárt 6 évre és 1 hóra eső nyugdiját egy összegben, az ezután esedékessé válandó nyugdijat pedig minden hó első napján előlegesen tartozik megfizetni. Tekintve azonban, hogy felperes az alperes tagadásával szemben nem bizonyította azt, hogy 1878 és nem 1879 április i-seje óta állt nyugdijigénynyel alperes szolgálatában, a nyugdíj összegét csak alperes beismeréséhez képest évi 221 frt 40 krban lehetett, de a fent kifejtettek szerint ebben kellett is megállapítani.