Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VIII. kötet. (Budapest, 1897)

4<> melylyel ő szerződéses viszonyban nem áll. A bíróság azonban ezen okoskodást, mint teljesen alaptalant, figyelembe nem vehette, mert i. r. vádlott tényleg a szerződés alapján folytatja az üzletet és adja el a szabadalmazott czikkeket, és midőn üzleti társként magához fogadta 2. r. vádlottat, magánvádló vejét, nem ruházta át a maga használati jogát harmadik személyre. De eltekintve attól, a tárgyaláson kiderített tényállás szerint 2. r. vádlott —/ ] magánvádló veje — már akkor is üzlettársa volt magánvádlónak, midőn utóbbi üzletét 1. r. vádlottnak eladta és panaszos tudta V azt, hogy veje tovább is az üzletben marad, a mint ezt a tárgyalás során beismerte és a mint ezen viszonyról a szerződés q. pontjában említés is tétetik. L. N. panasza ezek szerint teljesen alaptalannak találtatván, vádlottak fel voltak mentendők. (1896 október 9. 40681. sz. a.) A budapesti kir. tábla itélt : Minthogy az 1895. évi XXXVIT. tcz. 10. §. zárbekezdése szerint a szabadalom gyakorlatba vételére és használatára jogosított csak attól van eltiltva, hogy jogát a tulajdonos kifejezett engedélye nélkül élők közt másra át nem ruházhatja ; minthogy igaz ugyan, hogy panaszos és R. B. között létrejött szerződés a jogátruházásnak kifejezett engedélyét nem tartalmazza ; minthogy azonban az, hogy R. B. a jogot másra akár egészben, akár részben átruházta volna, bizonyítva nincs, mert az, hogy R. B. az ügyiratoknál fekvő szerződés szerint és az abban megállapított feltételek mellett üzletéhez R. Zs-t társul fogadta, a szabadalom gyakorlatba vételi és használati jogának a társaságra átruházását nem képezi: a kir. tábla a kir. járásbíróság ítéletét ennél az indoknál fogva helybenhagyja. Mellőztetik ellenben a kir. járásbíróságnak az az indoka, hogy magán vád ló a közte és R. B. közt létrejött szerződés megkötésekor tudta, hogy R. Zs., R. B-nak üzlettársa és az is marad, mert ez a tudat a jogátruházásnak az 1894 : XXXVII. tcz. 10. §. követelt kifejezett engedélyezését meg nem állapítja. (1896. évi november 18. 10918. sz. a.) A m. kir. Curia itélt : Minthogy L. N. az ügy tárgyalása alkalmával bevallotta, hogy tudomással birt arról, miszerint R. B. azon üzlethez, melyben ő a sértett által reá ruházott szabadalmi Döntvénytár, harmadik folyam. VIII. 4