Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VIII. kötet. (Budapest, 1897)

39 táv iMagyar Magánjog rendszere* II. kiadás, II. kötet 368. lap.) Az egyházi biróságok is addig, mig hatáskörükbe a katholikusok születésének törvényessége feletti Ítélkezés az 1868 : LIV. tcz. 22. §-ának rendelkezéséig tartozott, e kérdésben a római jogból átvett szabályt alkalmazzák. (L. Suhayda János «A magyar polgári anyagi magánjog rendszere* czimü munkájának I. kiad. 381. lapját.) A római jogban a fogamzási idő számitására nézve az uralkodó tan az, hogy a legrövidebb fogamzási idő a születéstől visszafelé számítva 182 napot, a leghosszabb pedig 300 napnak vett 10 hónapot tett ; (1. Dr. Bernhard Windscheid Pandektenrecht I. kötet, 56. §. b) s ebbe az időtartamba ugy a közösülés, mint a születés napja is beleszámittatott. Ezekhez képest az e tekintetben a római jogot követő hazai jogunk szempontjából is meg kell állapítani, hogy a vélelmezett 6 — JO hónapi gyermek-fogamzási időszak legrövidebb ideje 182 nappal, leghosszabb ideje pedig 300 nappal — mindenkor beszámítva a nemzés és születés napját is — számítandó, Ezekből folyóan téves a felebbezési bíróságnak az a kijelentése, hogy alperes atyaságának megállapításánál lényegtelen, vajon ő felperessel 1895. évi április hó 6. napján, vagyis a gyermek 1896. évi február hó 5-én történt születésének napjától visszafelé számitandó 305-ik napon, avagy 1895. évi május 4-én nemileg közösült. Minthogy azonban a felebbezési bíróság ítéletének tényállásában, mely az 1893. évi XVIII. tcz. 197. §-a szerint a felülvizsgálati eljárásban irányadó, a közösülés napját meg nem határozta, e nélkül pedig meg nem bírálható, vajon a fenébb kifejtettek szerint harczol-e alperes atyasága mellett a törvényes vélelem ? s minthogy ekként az ügy érdemleges eldöntésre nem alkalmas ; az alperes részéről felülvizsgálati kérelmének 2. pontja alatt felhozott panasznak, mint ezúttal tárgytalannak, mellőzésével, a felebbezési bíróság ítéletét a fenébb idézett törvény 204. §-a második bekezdése alapján feloldani és a felebbezési bíróságot további szabályszerű eljárásra és az összes perköltségre is kiterjedő uj határozat hozatalára utasítani kellett.