Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VIII. kötet. (Budapest, 1897)
23 Indokok: Az I. r. és II. r. alpereseknek válasziratukban előterjesztett az a kérelmük, hogy miután ellenük külön érvényesített keresetek tárgyának értékére való tekintettel felülvizsgálatnak helye nincs, a felperes felülvizsgálati kérelme hivatalból visszautasittassék, nem volt figyelembe vehető, mert több kereset egyesítése esetén a per tárgya értékének meghatározásánál a keresetek tárgyának összértéke irányadó, a jelen esetben pedig a felperes által a mind a négy alperes ellen érvényesített keresetek értéke a hatálytalaníttatni kért végrehajtási jogcselekményeknek alapjául szolgáló követelések összegénél fogva 551 frt 63 krt tesz ki, következőleg a sommás eljárás 180. §-a szerint felülvizsgálatnak van helye. Ennek megjegyzésével és előrebocsátásával annak, hogy a felperes által felülvizsgálati kérelmében felhívott külön beadványban bemutatott iparhatósági bizonyítvány a felülvizsgálat megejtésénél figyelembe nem jöhet, mert a sommás eljárás 197. §-a szerint a felülvizsgálati eljárásban a felebbezési bíróság tényállása lévén irányadó, s az ügy érdemére vonatkozóan az első és a felebbezési bíróság előtt nem érvényesített uj bizonyíték nem hozható fel, a felperes felülvizsgálati kérelmét alaposnak kellett elismerni. A felebbezési bíróság a saját és az elsőbiróság ítéletének általa elfogadott indokai szerint a felperes megtámadási keresete elutasításánál abból a jogi álláspontból indult ki, hogy miután az alperesek a kielégítési végrehajtást az utóbb csőd alá jutott néhai Dressandt I. Ede hagyatéka csődtömegéhez tartozó tárgyakra az adósnak halála után foganatosították, végrehajtási jogcselekményeiknek a felperes csőd-tömeggondnoka részéről való megtámadhatósága feltételét annak bebizonyítása képezi, hogy az adós fizetéseit még életében beszüntette, s az alperesek is a fizetések beszüntetéséről a végrehajtásnak foganatosítása előtt bírtak tudomással, miután csak ezeknek a körülményeknek bebizonyítása esetén forogna fen a közadós és a hitelező között az összejátszás. Ez a felfogás azonban téves, mert a csődtörvény 32. §-a rendelkezéséhez képest a csődtörvénynek a közadós jogcselekményeinek megtámadhatóságára vonatkozó rendelkezései akkor is nyernek alkalmazást, ha a csőd az adósnak elhalálozása folytán ennek hagyatéka ellen rendeltetett el.