Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VII. kötet. (Budapest, 1897)

5 ki. Az ebben a perben hozott C. a. Ítéletnek jogi hatályossága a zárlat foganatosításának időpontjától kezdődik s abban az összes fundus instructus és termény tulajdona a felperes részére megítéltetvén, ezen Ítélettel szemben az alperesek tartoztak bebizonyítani azt, hogy az elmarasztaló ítélet hozatalának a felperesnek a végrehajtást szenvedő hitelezőinek megkárosítására irányuló rosszhiszemű eljárása szolgált alapul. Ezt a felebbezési bíróság egyedül abból következteti, hogy a végrehajtást szenvedett a felperes keresete ellenében eleintén védekezett, utóbb azonban védekezését elejtvén, a kereseti jogot elismerte és beleegyezett a bérletnek 1895 ápril i-től kezdődő hatálylyal leendő megszüntetésébe. Ez azonban a felperes rosszhiszeműségének igazolására nem elegendő, mert nemcsak hogy a végrehajtást szenvedő tényeiből magában véve felperes roszhiszemü eljárására következtetést vonni nem lehet, de a jelen esetben a felperesnek a bérfizetés elmulasztása alapján az A. a.. szerződés feltételei szerint joga volt a bérlet azonnali megszüntetéséhez, az alperes tehát a felperesnek olyan jogát ismerte el, mely ezt a bérleti szerződés alapján kétségtelenül megillette. A D. a. elszámolás pedig a felperes és a végrehajtást szenvedett között fenállott de megszüntetett haszonbérleti viszonyból származó olyan követelési igényekre vonatkozik, a melyeknek alapját szintén a haszonbérleti szerződés képezi, és a felebbezési bíróság tényállásában nincs megállapítva, hogy az alperesek az elszámolás tárgyává tett követelések fen nem állását bebizonyították volna. Már pedig a felperes az A. a. szerint a haszonbérleti szerződésen alapuló kötelezettségek biztosítására szolgáló óvadékra nézve számolván el a végrehajtást szenvedettel, az alpereseknek képezte feladatát azt bebizonyítani, hogy a végrehajtást szenvedett szerződési kötelezettségeinek minden irányban eleget tévén, az óvadék a D. a. követelések fejében sem volt elszámolható. Minthogy ezek szerint a felebbezési bíróságnak az igénykereset elutasításának főindokát képező az a jogi érve, hogy a C. a. ítéletnek és D. a. elszámolásnak a felperes rosszhiszeműsége miatt az alperesek irányában hatály nem tulajdonitható, jogszerű alappal nem bir, ennek következményeként a felperesnek a zár alatt álló tárgyakra nézve érvényesített igénye elutasításának érdem-