Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VII. kötet. (Budapest, 1897)

298 fenyegetődzése nem felel meg a Btk. 350. §-ában feltételezett ismérveknek, s igy hiányozván a vád tárgyává tett cselekményben a Btk. 350. §-ába ütköző vétség egyik alkateleme : vádlott irányában eme vétségnek elkövetése megállapítható nem volt. 142. Alakszerű kötelezvénynyel szemben az azt aláiró köte les a kölcsön le nem lett számlálását, illetve az érték ki nem szolgáltatását bizonyítani, vagyis, a tekintetben ellenbizonyitékot előállítani. A perrendszerüen kiállitott adóslevél csak arra szolgál bizonyitékul, hogy a kiállító az abban foglalt nyilatkozatot megtette és a törvény csak azt a nemleges bizonyító szabályt állítja fel, hogy a perrendtartás 167., 168. §-aiban megszabott kellékeknek meg nem felelő adóslevelek nem szolgálnak egymagukban bizonyitékul a kölcsön leolvasásának tényére nézve. (1896 november 29. I. G. 339. sz. a.) A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság: Az alperesnek felülvizsgálati kérelme folytán a felebbezési bíróságnak ítélete feloldatik, s a felebbezési bíróság további szabályszerű eljárásra, s ujabb ítélet hozatalára utasittatik. Indokok: Az alperes három irányban támadja meg a felebbezési bíróságnak Ítéletét. Elsősorban azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság az alperesnek a B. a. adóslevél alapján történt marasztaltatásánál figyelmen kívül hagyta azt a jogszabályt, hogy a kötelezési nyilatkozatnak irásba foglalása esetén maga az okirat csak arra nézve szolgálhat bizonyítási eszközül, hogy a kiállító az abban foglalt nyilatkozatot tette, a fenforgó esetben azonban nem ez, hanem az érték kiszolgáltatásának ténye képezvén ügydöntő kérdést, ennek bebizonyítása nélkül az alperes a B. a. alapjában nem volt marasztalható. Ez a panasza alaptalan, mert igaz ugyan, hogy a perrendtartás 167. h. kellékeinek megfelelően kiállitott B. a. adóslevél