Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VI. kötet. (Budapest, 1897)

30 felperesként fellépni, kötelességszegést látott ; miután azonban nem látta bizonyítottnak azt, hogy vádlott ügyvéd a 30 frt külön dijat a saját nevében való perlés honorálása végett kötötte ki, valamint hogy ez az alperesi netáni kifogások lehetetlenitése czéljából történt, vádlott ezen ténykedését oly kisebb kötelességszegésnek minősítette, mely ha magában állana csupán, az ügyvédi rendtartás 73. §-ában foglalt rendbüntetés alkalmazását vonná maga után. A fegyelmi bíróság azonban vádlott ügyvéd további eljárásában oly ténykedéseket látott, melyek fegyelmi vétséggé minősülő kötelességszegést állapítanak meg, névszerint: 2. habár vádlott ügyvédnek joga volt a képviseletről bármely időben lemondani, de nem volt szabad oly modorban tennie, hogy ügyfelét bűnvádi eljárással és börtönnel fenyegesse s ily módon gyakoroljon reá nyomást, hogy addig felmerült költségeit megfizesse. Ez az ügyvédi tisztességbe ütközik ; de sérti az ügyvédi bizalmat is, midőn oly dolgok elárulását helyezi neki kilátásba, a melyek egyrészt bizonyítva nincsenek, s melyek másrészt az ügyvédi képviseletből kifolyólag jutottak tudomására. Növelte ezen kötelességszegés súlyos voltát még az is, hogy pár napra reá vádlott ügyvéd ezen fenyegetését ügyfeléhez intézett nyilt levelezőlapon megismétli és ehhez azon ujabb fenyegetést fűzi, hogy a perköltségek le nem fizetése esetére az iratokat birói letétbe helyezi, holott az ügyvédi rendtartás értelmében vádlott ügyvéd a képviseletről való lemondás esetére az iratokat nem birói letétbe helyezni, hanem a megbizó félnek kiadni tartozik. Vádlott ügyvéd ezen eljárása tehát az 1874. XXXIV. tcz. 68. h. a) és b) pontjaiba ütköző fegyelmi vétséget állapítja meg. 3. Vádlott ügyvédnek nem volt joga a váltón levő kibocsátó aláírását kitörölni s e módon a váltót a váltói jellegétől megfosztani, volt megbízóját a váltónak váltójogi érvényesítésétől elütni, nem különösen akkor, midőn megbízója őt még különösen figyelmeztette, hogy a váltót csonkitatlan állapotban küldje neki vissza. Nem szolgál e részben mentségül neki az sem, hogy nem akart tovább váltótulajdonosként szerepelni egy gyanús eredetű váltón ; mert tulajdonosi minőségét engedmény utján is megszüntethette volna, s másrészt ha a váltónak saját nevében való perlését egy-