Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VI. kötet. (Budapest, 1897)

2 ben az a vádhatározatnak a kir. törvényszék mint kereskedelmi bírósághoz való megküldése ellen is irányul, hivatalból visszautasítani kellett. Az ügy érdemére vonatkozóan pedig tekintettel arra, hogy M. P. terhelt a 13V. a. iratokhoz mellékelt eskületételi jegyzőkönyv szerint arra tette le az esküt, «hogy az r/'. a. számla tartozik rovatában 1. és 2. tétel alatt foglalt árukat sem meg nem rendelte, sem át nem vette», a vizsgálat adataival pedig, de különösen F. V. terhelt beismerésével kétségtelenné van téve, hogy az alatt a két év alatt, mig az üzlet M. P. tulajdonát képezte, a most nevezett — minthogy más községben lakott — csak ritkán jelent meg az üzletben és akkor sem tett rendelkezéseket, mert az üzletet közjegyzői okiratban nyert meghatalmazás alapján mint üzleti megbízott korlátlanul F. V. terhelt vezette akként, hogy a most nevezett tette a szükséges megrendeléseket, vette át az árukat, eszközölte azoknak elárusitását és fedezte azok bevásárlási árát M. P. nevében általában, és ekként kezeltetett a P. czégtől a megrendelés és az áruk átvétele is F. V. megbízott által; tekintettel továbbá arra, hogy a polgári perben letett eskü szigorúan és szószerint veendő figyelembe, abban pedig csakis M. P. tényei foglaltatnak, de nem egyúttal a nevében üzleti megbízottjának, F. V.-nak rendelkezéseiből való kötelezettsége is, és minthogy M. P. a saját személyében a sértett czégtől sem árukat nem rendelt meg, sem azokat át nem vette, ezek szerint a letett eskü a valósággal ellenkező tartalmúnak előreláthatóan nem bizonyítható, ennélfogva terhelő adat hiányában M. P. terhelt ellen a további eljárást megszüntetni kellett. De meg volt szüntetendő a további eljárás F. V. terhelt ellen is a sikkasztás büntette miatt, mert a Btk. 355. §-a szerint sikkasztást az követ el, a ki a birtokában vagy a birlalatában levő idegen ingó dolgot jogtalanul eltulajdonítja vagy elzálogosítja. Jelen esetben azonban F. V. mint üzleti megbízott az árukat M. P. czégtulajdonos nevében megrendelte, azokat a sértett czég, miután azok értékét M. P. czégtulajdonos terhére elkönyvelte, a megrendelőnek megküldötte, mi által az üzleti adás-vétel befejeztetvén, M. P. és illetve ennek üzletvezetője jogot nyert arra,