Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VI. kötet. (Budapest, 1897)

75 keresetre vonatkozó részében feloldatik, e tekintetben a felebbezési bíróság további eljárásra, a tényállásnak az ügydöntő ténykörülményekre leendő tüzetes megállapítására, ezek után az összes perköltségre is kiterjedő ujabb ítéletnek hozatalára utasittatik. Indokok: A felülvizsgálati kérelemmel élő alperesek sérelmül azt hozzák fel, hogy a felebbezési bíróság a mikor ítéletének indokai szerint a végrehajtást szenvedett adósuk között egyrészről és másrészről a II. és III. r. felperesek között kötött vagyonátruházási szerződés tartalmának ellenkezőjére az alperesekre hárította a bizonyításnak terhét, nem vette figyelembe, hogy a közel rokonok között létrejött vagyonátruházási ügyleteknél az a vélelem áll fen, hogy azok a hitelező megkárosítása czéljából jöttek létre. Az alpereseknek panaszát alaposnak kellett elismerni, mert a törvényes birói gyakorlat szerint az adósnak közel rokonaival a végrehajtás alapjául szolgáló tartozásának fenállása idejében és csak rövid idővel a végrehajtásnak ellenében történt foganatosítása előtt kötött olyan vagyonátruházási ügyleteinél, a melyeknek megkötése által hitelezője a követelésének kielégítésére szolgáló alapnak elvonása folytán és más vagyoni fedezet hiánya miatt megkárosittatott, fenáll az a vélelem, hogy az adósnak a hitelezője megkárosítására irányuló szándékáról az ezzel szerződő rokon is tudomással birt. Az ilyen körülmények között létrejött vagyonátruházási ügyletet a végrehajtató hitelező az igényperben az érvényesített igény ellenében kifogás utján nemcsak abban az esetben támadhatja meg, ha maga a vagyonátruházási szerződés a felek között csak színlegesen jött létre, hanem abban az esetben is, ha a felek akarata annak valóságos megkötésére irányult és ezen megtámadási kifogás folytán az igénylő rokon tartozik, az ő roszhiszemüsége mellett felállított vélelemmel szemben olyan ténykörülményeket kimutatni, a melyekből következtethető, hogy a szerződés megkötésekor nem birt tudomással a vele szerződő adósnak a hitelezője megkárosítására irányuló szándékáról. A felebbezési bíróság tehát téves jogi felfogásból indult ki, a mikor ítéleti indokai szerint a II. és III. r. felperesek igénye jogosságához elegendőnek tartotta a vagyonátruházás megtörtén-