Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam V. kötet. (Budapest, 1897)

3J kijelentésével, hogy a hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapittatik meg, épen a katholikus egyházzal szemben a jogegyenlőség elvét megcsonkítani, s a bevett többi vallásfelekezeteket a birtokszerzés tekintetében nálánál nagyobb jogosítványokkal kívánta volna felruházni. E föltevés nyilt ellentétben állana az 1847/8-iki törvények szellemével s az akkori nagy átalakulásokból szükségképen folyó jogfejlődéssel. Es habár a most idézett törvény csak elvet jelentett ki, annak hatása már az absolut korszak alatt 1852-ben kibocsátott ősiségi nyilt parancsban is nyilvánult annyiban, a mennyiben az a katholikus egyházak, egyházi testületek s egyházi személyekre nézve nem tett kivételt abban az irányban, hogy az ezeknek az 1715. évi XVI. tcz. 4. §-a alapján is kezén levő s a nyilt parancs szerint többé ki nem váltható számos elzálogosított birtokok is teljes tulajdonukká válhattak ; sőt az ősiségi nyilt parancs 20. §-a minden kivétel nélkül kimondotta, hogy az, a ki az ált. o. p.. törvénykönyv hatályba lépte után végrehajtási árverés utján nemesi fekvő javakat vesz, az a megvett jószág teljes tulajdonát szerzi meg. Az ált. o. p. törvénykönyv hatályba léptetéséről szóló nyilt parancsok utalnak ugyan egész általánosságban a magánjogokat korlátozó külön szabályokra s ezeket, valamint az egyházközségeknek s ezek tagjainak öröklési képességére vonatkozó külön szabályokat is épségben hagyják ; az absolut korszakban sem tétettek azonban megfelelő intézkedések arra, hogy a holtkézről szóló törvényeknek minden irányban érvény szereztessék, a mint 1848-ig sem gondoskodtak arról, hogy a jogsérelemből (ex praejudicio) indított kereset esetén kivül a holtkézi törvények ellenére történt szerzések hatályon kivül helyeztessenek. Sőt az 1853. és 1854. évben kibocsátott legfelsőbb úrbéri nyilt parancsok, valamint a korábban érvényben volt és a későbbi törvények folytán történt birtokszabályozások alkalmával is a vagyonosabb volt földesurak a katholikus plébánosoknak és plébániáknak számos helyen illetőségükön felül jelentékeny ingatlanokat juttattak a nélkül, hogy az ekként eszközölt szerzések jogi érvénye bármely oldalról is kérdés tárgyává tétetett volna.