Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam V. kötet. (Budapest, 1897)

32 Az amortisationális törvényeknek az 1855. évben kötött, de az ország törvényei közé be nem iktatott konkordátum által eltörlésének ténye jogilag nem birhatott ugyan megszüntető hatálylyal ; a hazai törvényeknek 1861. évben történt visszaállításával azonban a holtkézi törvények a visszaállított élő törvények sorába tartozóknak még sem tekinthetők : mert, a mint ez már fentebb kifejtetett, az ősiség s a királyi jogból folyó háramlási jog eltörlésével megszűntek azok a viszonyok, melyeknek védelme ezeknek a törvényeknek főczélja volt, és mert a hatályban föntartott ősiségi nyilt parancs, ingatlan javaknak a korábbi hazai jogunk szerint szokásban volt elzálogosítását jövőre jogérvénytelennek nyilvánítván, a telekkönyvi jelzálogrendszer behozatalával az egyházak, egyházi testületek s egyházi személyek is utalva lettek arra, hogy pénzeiket jelzálogi biztosíték mellett helyezzék el ; már pedig a jelzálogszerzéshez való kétségbevonhatatlan jogosultságuknak csak ugy van gyakorlati értéke, ha egyúttal azzal a jogositványnyal is birnak, hogy a jelzáloggal terhelt ingatlanokat végrehajtási elárvereztetésük esetében megvehessék, a miből nyilvánvaló, hogy a jelzálogszerzési képesség szoros összefüggésben áll az ingatlanok tulajdonának szerzéséhez való képességgel. Az ekként alakult helyzetnek a hatása alatt képződött 1861 után a telekkönyvi hatóságoknak az a gyakorlata, mely szerint a katholikus egyházak, egyházi testületek s egyházi személyek részéről történt tulajdonszerzések alapján részükre a tulajdonjogot a legfelsőbb jóváhagyás igazolása nélkül is bekebeleztették. A felsőbb bíróságok részéről is helyesnek talált e gyakorlat alapján a katholikus egyházak, testületek s egyházi személyek a legfelsőbb jóváhagyás kieszközlése nélkül jelentékeny értékű ingatlanok telekkönyvi tulajdonosaivá váltak a nélkül, hogy ez ellen bármely oldalról is felszólalás történt volna; mely bevégzett tényekkel szemben e tulajdonszerzések érvényessége, az adott viszonyok közt többé kérdés tárgyává sem tehető. Fordultak elő ugyan esetek, melyekben az illető egyházak s egyházi testületek a részükről kötött jelentékenyebb adásvételi jogügyletek legfelsőbb jóváhagyását kieszközölték ; ennek azonban az érvényesség magánjogi kérdésének felvetése nélkül annyiban