Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam V. kötet. (Budapest, 1897)

6 jóhiszemüleg csak sértett érdekében járt el, midőn a hallottakat egyeseknek tovább mondotta, figyelembe nem vehető, minthogy a szándékosság a hir terjesztése módjából kétségtelenül kiderül és meg volt vádlottban az a tudat, hogy a cselekmény sértett becsületét mélyen megtámadja, és tekintettel arra, hogy a sértett magán vádját kellőleg előterjesztette : mindezeknél fogva vádlottat a Btk. 261. §-a alapján becsületsértés vétségében bűnösnek kellett kimondani. A kassai kir. tábla itélt: Tekintve, hogy a rágalmazás és illetőleg becsületsértés eseteiben a Btk. 75. §-a meghatározásának megfelelőleg a cselekmény büntethetőségének alapfeltételét a sértett ártalmára irányuló szándék képezi ; tekintve, hogy az eljárás adatai szerint ebben az esetben egyáltalában nem állapitható meg, miszerint G. P. vádlott a vádbeli cselekményt a sértett W. Gy. kir. segédmérnök irányában ilyen czélzatos szándékkal követte volna el, s illetőleg a nevezett sértett részéről neheztelt tényállításokat ugyanezzel a czélzattal híresztelte volna ; tekintve ugyanis, hogy a vádlottnak meg nem czáfolt s W. J. tanúnak eskü alatt tett vallomásával támogatott védekezése szerint a nevezett vádlott ténykedése csupán abból állott, hogy ennek a tanúnak mint jó ismerősének egy izben elbeszélte, miként S. J. a sértett közhivatalnok felől mily dolgokat híresztel és egyúttal a tanút arra is kérte, hogy az iránt hallgatná ki magát S. J.-et is és azután adná tudtára az egészet dr. H. K.-nak mint a sértett tél barátjának, valamint sógornőjének is, a kinek a házába a sértett bejáratos volt, tekintve, hogy ennek folytán W. J. tanú saját vallomása szerint S. J.-et e miatt kérdőre is vonta, a ki a vádbeli tényállításokat előtte is ismételte ; tekintve, hogy dr. H. K. tanú is támogatja vádlott ama védekezését, miszerint ez a tanúnak csak a S. J.-tól hallottakat beszélte el ; Sz. K. aggálytalan tanú nyilatkozata szerint pedig épen vádlott volt az, a ki előzőleg S. J.-t a vádlott boltjában az összes személyzet előtt többször figyelmeztette arra, hogy ne beszéljen olyanokat a sértett felől, mert bajba jöhet; tekintve ezek szerint, hogy ebben az esetben el kellett fogadni valónak a vádlott ama védekezését, miként a vádlott a S. J.-tól hallott vád-