Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam V. kötet. (Budapest, 1897)

5 Szabadlábon levő G. P. kereskedő, vádlott a Btk. 261. §-a alapján abba ütköző becsületsértés vétségében bűnös és 50 frt pénzbüntetésre ítéltetik. Indokok: G. P. vádlott beismerésével és a tanuk hit alatti vallomásával be van bizonyítva, hogy az időközben ismeretlen tartózkodásuvá vált S. J. 1893 július i-én G. P. kereskedő üzletében nyilvánosan elbeszélte, hogy W. Gy. kir. segédmérnök különféle szabálytalanságok, sőt bűnös üzelmek miatt állásától felfüggesztetett és elmozdittatott, a mely állítás teljesen koholt és valótlan volt. G. P. vádlott daczára annak, hogy a hír valódisága iránt meg nem győződött, sőt gyanítva annak valótlanságát, azt mégis másoknak, nevezetesen W. J. és dr. H. K. tanuknak tovább elbeszélte a forrás megnevezésével. Ezen tényállás alapján a magánvádló által nyert felhatalmazás folytán a kir. ügyészség hivatalból megindította az eljárást nyilvános rágalmazás vétsége miatt, az alapon, hogy vádlott a magánvádló mint közhivatalnokról, oly valótlan tényt állított, mely valódisága esetén nemcsak sértettet a közmegvetésnek kitenni, hanem ellene a bűnvádi eljárás megindítására alkalmas volna, és hogy az állított tény sértett hivatali kötelességére és közhivatalnoki működésére vonatkozik. Tekintve, hogy az bizonyítást nem nyert, hogy vádlott az említett valótlan tényt másokkal is, mint a nevezett két egyénnel közölte volna és miután rágalmazás vétsége csak akkor forog fen, ha az állítás többek előtt történik, két személy pedig többnek nem tekinthető ; tekintve, hogy vádlott az állításokkal egyszersmind közölte azt is, hogy arról, honnan és ki által nyert tudomást, ennélfogva vádlott terhére a rágalmazás vétsége megállapítható nem volt, ezenfelül nem forog fen a nyilvánosság sem, a mennyiben a rágalmazás vagy becsületsértés nyilvánosan csak akkor tekinthető elkövetettnek, ha nemcsak a hely, de a mód is nyilvános, két személy előtt történt nyilatkozat pedig nyilvánosan tettnek nem tekinthető. Tekintve azonban más részt, hogy az állított tény kétségtelenül meggyalázó és sértő jellegű, mely különösen a sértett fél közhivatalnoki minőségét és társadalmi állását figyelembe véve, nagy horderejű és tekintve, hogy vádlott azon védekezése, hogy