Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam V. kötet. (Budapest, 1897)

76 szül. K. M. végrendeleti örököseiül B. A. és neje V. A. biróilag elismertetnek s a hagyatékot képező vagyon, mely áll az 1886 február 2-án Nagy-Faluban felvett hagyatéki leltárban III. i., V. 2 — io., VI. 11 — 12. tételek alatt felsorolt 74 frt 40 kr. becsértékü ingóságokból sa nagy-falui 23. számú telekjkvben I. 1—4. és + 1., 2., 6. és -f 3. sorszám alatt örökhagyó tulajdonául felvett 150 frt becsértékü ingatlanokból, tulajdonukba biróilag átruháztatik. B. A. és neje alperesek feljogosittatnak, hogy tulajdoni jogukat a fent megjelölt ingatlanokra nézve jelen ítélet alapján az illetékes telekkvi hatóságnál bekebeleztethessék. Indokok: Alperesek már az ipolysági kir. járásbiróság előtt meginditott hagyatéki eljárás során azt adták elő, hogy özv. I. Pálné szül. K. Mária volt nagyfalusi lakos halála előtt egy pár nappal alkotott végrendeletében örököseiül alpereseket nevezte meg ; a végintézkedést tartalmazó okirat azonban a községi bírónál — kinek az megőrzés végett átadatott — a rendetlen kezelés folytán elvesztett. Alperesek a per folyamán állításaik igazolása végett C. K. D. L., O. J. és N. Gy. nagyfalusi lakosokra, mint a végrendelet alkotásánál jelen volt tanukra hivatkoztak. A most nevezett tanuk, az időközben elhalt O. J. kivételével, eskü alatt arról tanúskodnak, miszerint özv. I. P.-né kevés nappal halála előtt végrendeletet tett, melyben minden vagyonát B. A. és neje alpereseknek hagyta, igazolják továbbá a nevezett tanuk, hogy a végrendelet irásba foglaltatott, annak tartalma a végrendelkező és a jelen volt D. L., O. J., N. Gy., P. F. és C. K. végrendeleti tanuk együttes jelenlétében felolvastatott, megmagyaráztatott, annak utána a végrendelkező kijelentette, miként az okirat az ő végrendeletét tartalmazza s hogy ezután az okiratra a végrendelkező nevét C. K. felirta, s hogy mindezeknek megtörténte az okiraton a tanuk által igazoltatott. Bizonyítják végül a kihallgatott tanuk azt is, hogy a végrendelkezésről kiállított okiratot C. K. körjegyző vette magához. C. K. tanú vallomása szerint a végrendeletet a község ládájában leendő megőrzés végett O. J. községi bírónak adta át ; ha tehát a végrendelet elveszett, ez csak a községi bírónál történhetett meg, de K. M.-nál nem, mert az okiratot tőle átvette. D. L. és