Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

A kir. tábla Ítélete helybenhagyatik. Indokok: A kereset alapját képező biztosítási kötvényfeltételeiben ismételten és minden kétséget kizáró határozottsággal meg van állapítva, hogy az 1891. október 27-én kiállított biztosítási kötvény alapján létrejött, 10 évre kötött tüzkárbiztositás kezdetét veszi 1891. október 27-én és véget ér 1901. október hó 27-én. A biztosítás hatályának kezdetét tüzetesen meghatározó ezzel a speciális szerződési feltétlen rendelkezéssel szemben nem vehető figyelembe a kötvény hátán olvasható általános biztosítási feltételek 4. §-ban foglalt az a kikötés, mely szerint a biztosítás csak a díjnak és illetéknek kellően teljesített lefizetése után lép érvénybe; vagyis tehát nem 1891. évi október 27-én déli 12 órakor, hanem egy későbbi időpontban, vagyis a fenforgó esetben az 1891. évi deczember i-én lejárt első évi biztosítási dijnak megfizetése után. Nem vehető figyelembe pedig a fenforgó esetben ez a kikötés már csupán azért sem, mert kétségtelen, maga alperes is elismeri, hogy a koczkázatot 1891. évi október 27 tői kezdve 1891. évi deczember i-ig, mint az első biztosítási díj kifizetésére kitűzött határnapig viselte, a mi által pedig iogot szerzett a lejárt, összegében egy egészet képező és igy meg nem osztható egész első évi dij-összeg követeléséhez, de ezzel ismét elválhatlan kapcsolatban áll alperesnek az a kötelezettsége, melynél fogva a koczkázatot : az első évi dijnak ellenértékét, a biztosítás megfelelő egész első évén keresztül viselni tartozik. De még az esetben is, ha mindezek daczára a 4. §.-nak az alperes által vitatott jelentőség és értelem volna tulajdonitható, arra a fenforgó esetben nem lehet súlyt helyezni azért : mert, a mint ezt az alsóbb bíróságok is helyesen kiemelik, a C. a. levélből kétségtelen, hogy alperes annak daczára, hogy felperes a díj kifizetését megtagadta, még 1892. július 20-án is kijelenti, miként a koczkázatot folytonosan viselvén, ragaszkodni kénytelen díjköveteléséhez és felperest annak mielőbbi kifizetésére szólítja fel ; tehát e szerint alperes a lejárt dij nem fizetése daczára hatályban állónak fogadta el a biztosítást.