Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

34 jogczime egyáltalában nincsen, s ez okból mellőzte továbbá a bíróság felperes által mellékkörülményekre még kihallgattatni kért további bizonyítást is. (1893. évi július 7. 8691. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletének azt a részét, mely szerint felperest a nyugdijalapba befizetett 92 frt visszatérítése iránti keresetével elutasította, helybenhagyja, egyebekben azonban az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, s kötelezi alperest, hogy felperesnek 135 frt tőkét, ennek 1893 május 3-tól járó 6°/0 kamatát 8 nap végrehajtás terhe alatt fizesse meg. Indokok: Felperesnek a nyugdijalapba befizetett 92 frt visszafizetésére irányzott kereseti követelésének elutasítására nézve a felebbezett ítélet ide vonatkozó indokaiból hagyatott helyben. Ellenben a 135 frt remuneratióra nézve az ítélet megváltoztatandó volt, mert köztudomás szerint, oly közkereseti társulatoknál, mint az alperesi részvénytársulat, az évi tiszta jövedelem egy bizonyos hányadrésze a közgyűlés által a társulat tisztviselői közt remuneratió czimén szavaztatik meg. Ily javadalmazás tehát a társulatnál tisztviselőkként belépő egyének rendes fizetésüknek, habár kifejezetten ki nem kötött, de hallgatag rendes járulékaként van elfogadva, melyben minden egyes szolgálattevő tisztviselő, fizetése arányához képest szokott részesittetni. Nem fogadható el tehát alperesnek az a kifogása, hogy az igazgatóság önkényétől függ, h ogy abban kit részesítsen ; hanem a gyakorlatnak megfelelőleg elfogadandó, hogy minden tisztviselőnek ehhez a fizetéséhez mért arányban igénye van. Minthogy pedig alperes beismerte, hogy 1892-ben az alperes társulatnál is ily átalányösszeg rerauneratió fejében megszavaztatott, és elismerte azt is, hogy felperes a mondott évben tényleges szolgálatban volt nála, és nem bizonyította, hogy abban az időben szolgálatában oly mulasztást elkövetett avagy engedetlenséget tanúsított volna, melynek alapján a kérdéses javadalmazásban való részesítésből joggal kizárható lett volna, ezeknél fogva, s arra való tekintettel, hogy alperes beismerte, hogy felperes 90 frt havi fizetéssel volt alkalmazva, a tanú által pedig igazoltatott, hogy a remuneratió összege mondott évben minden tisztviselő iV2 havi rendes járandóságának felelt meg: alperest az e czimen követelésbe vett 135 frt fizetésére kötelezni kellett. (1894. évi június 6. 9328. sz. a )