Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

26 adatai szerint az, hogy alperes lova felperesét megrúgta, nagy mértékben valószinüsitve lett ugyan, bár Drimmer János tanú szerint ez a fenti napon délelőtt történt, holott ifj. Matics Imre és Palvy István tanuk vallomásaiból következtethető, hogy a sérülések délután történtek, s bárha a rúgás délelőtt történt, az alperesi és felperesi lovak nem voltak egyedül, a mint Drimmer tanú vallja, hanem ugyancsak Matics Imre tanú szerint, akkor még 2—4 más ló is volt a jászolhoz kötve, mindazonáltal alperes a rúgás folytán kártérítési kötelezettséggel csak ugy tartozhatnék, ha a maga részéről gondatlanul járt volna el, és ha ezen gondatlansága a beállott kárral okozati összefüggésben állott volna, a mi pedig a fenforgó esetben nem áll. Ugyanis ifj. Matics Imre tanú hit alatt vallotta, hogy alperes lova korcsmája istállójába már két év óta eljárt, továbbá Drimmer János alperes lovát ugyancsak több izben látta, ennélfogva, ha alperes a korcsmába betérvén, lovát, melyet ugy a vendéglős, valamint annak házi szolgája ismernek, a házi szolgának átadja, ki azt közfa által elválasztva a többi lovaktól, a jászolhoz köti: akkor a maga részéről a gondosság minden előfeltételének eleget tett, és ha ezen gondossága mellett baj elő is áll, ezért nem ő, hanem a vendéglős személyzete, kire az utasok java rábízatott, esetleg maga a vendéglős felelős. Ali ez akkor is, ha bebizonyíttatott is volna, hogy alperes lova tényleg rugós természetű,, mert a vendéglős és a házi szolga a lovat ismervén, alperes a fentjelzett nagyobb gondossággal akkor sem tartozott, minélfogva a lónak rugós •— vagy nem rugós — természetére vonatkozó bizonyítékok nem döntő, hanem mellékes körülményre vonatkoznak, valamint ugyanezen okból, a lónak nem rugós természetére nézve alperes részéről felajánlott póteskü is mellőzendő volt. Eltekintve a fentebbiektől, a bizonyítási eljárás adatai értelmében beigazoltnak tekinthető, hogy alperes lova nem is rugós természetű. Ugyanis valamely ló rugós, vagy nem rugós természete csakis hosszabb időn át folytatott észlelés által állapitható meg ; már pedig Paukovits István kifogástalan tanú hit alatt vallotta, hogy alperes lova mellett 2 év és 2 hónapig volt mint kocsis alkalmazva, s ezen idő alatt sem maga nem tapasztalta, de másoktól sem hallotta, hogy a ló valami bajt okozott volnar.