Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

* I. Közös végrendeleteknél a túlélő végrendelkező rendszerint általában nem, az elébb elhalt végrendelkező vagyonára nézve pedig épen nem tehet a végrendelettel ellentétes rendelkezést. — Végrendelet értelmezése. — A hagyományos személy meghatározása. (1895 október 22. 8304. sz. a.) A m. kir. Curia: A kassai kir konviktusnak, Meczner Mórné s társai elleni, hagyományi összeg megállapítása s megítélése iránti perében ítélt : A másodbiróság ítélete helybenhagyatik az elsőbiróság ítéletére is kiterjedő azon változtatással, hogy 19. rendű alperes részére perköltség nem ítéltetik és N. Jenő ügyvéd részére munkadíj nem állapittatik meg. Indokok: A néhai Nizsalkovits László s neje által 1869. évi szeptember 29 én alkotott közös végrendeletnek a keresetben szó szerint idézett m) pontjának tartalma kétséget nem enged a tekintetben, hogy azzal a kassai tápintézetben mint tényleg létező intézetben rendeltetett két alapítványi hely alakíttatni, mert csak létező intézetben történhetik a végrendeletnek megfelelően a neveltetés folytonosan és megszakítás nélkül, csak létező intézetből való kilépésről és abban levő helynek elfoglalásáról lehet szó. Felperesnek saját konviktus 1848. évben megszüntetett és csak a 80-as években léptetett újra életbe, következőleg ezen intézet a végrendelet alkotása idejében nem létezett tényleg, hanem ezen időkön az alapítvány jövedelme ösztöndijakra fordíttatott, következőkép már Döntvénytár, harmadik folyam. IV. I