Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

H3 53Kir. közjegyzőnél letett végrendeletnél nem szükséges az egyes iveket összefűző zsinór végét pecsétekkel ellátni. Az id. trvk. szab. 10. §. utolsó bekezdése és n. §-a értelmében a szerzeményi vagyonban a felmenőket törzsenként illeti az öröklés, s ez nem visszaháramlás; az apa és az anya pedig egymással egyenlő törzs lévén, az apától leszármazó gyermekek épen oly közeli törzsből való rokonok, mint az anya. Az anya tehát az apától leszármazó rokonokat a szerzeményi vagyon örökléséből ki nem zárja. (1895 november 29. 5505. sz. a.) A m. kir. Curia: özv. Huber Antalnénak, Wagner Alajos s társai elleni örökségi perében ítélt: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik felhívott s felhozott indokai alapján s azért, mert az 1876. évi XVI. tcz. 8 §-ában foglalt azon rendelkezésnek, hogy ha a végrendelet több ivből áll, ezek zsinórral összefüzendők, s a zsinór két vége a végrendelkező, és a midőn ezen törvény értelmében tanuk alkalmazása szükséges, legalább is egy tanú által pecséttel megerősitendő, a czélja az, hogy a végrendelet egyes ivei ki ne cseréltessenek. Ezen czél azonban a közjegyzőnél letett végrendeletnél abban az esetben is el van érve, ha a végrendelet ivein keresztül fűzött zsinór két vége a végrendelkező és egyik tanú által pecséttel meg nem erősíttetik. Az 1876: XVI. tcz. 23. §-a értelmében ugyanis a végrendelet a végrendelkező által a közjegyzőnek személyesen adandó át ; a végrendelkező tehát közvetlenül az átadás előtt meggyőződést szerezhet magának arról, hogy a végrendelet ivei közül kicserélés nem történt. A 24. §. értelmében pedig a közjegyzőnél letett végrendelet borítékba zárva a közjegyző pecsétjével hivatalosan cs akként pecsételendő le, hogy a pecsét feltörése nélkül a boríték felbontható ne legyen. E mellett a végrendeleten és borítékon keresztül húzott zsinórral a végrendelet a jegyzőkönyvhöz Döntvénytár, harmadik folyam. IV. 8