Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

io6 Hogy aztán a megtartott árverés után mi történt, az jelen esetben csak annyiban tartozik a perre, a mennyiben az eladás­után a;: eladó arról azonnal nem értesíttetett volna s igy fel­perest e tekintetben mulasztás terhelné, mi azonban nem áll, vagy a mennyiben az árverésen befolyt vételár rendeltetése jöhet szóba; de az a körülmény, hogy az árverési vásárlótól felperes az árut megvásárolta, tekintve, hogy az árverés törvény szerint, hiteles személy által, nyilvánosan és a szükséges alakiságok meg­tartásával történvén, az a feltevés, hogy az csak alperes kijátszá­sára történt volna, semmi alappal nem bir, a perben kifogásul nem hozható fel; különben is alperes nem tudta bizonyitani, hogy felperes az árverési vevőtől átvett árut értékesíteni bírta volna; ellenkezőleg a tanuk vallomásából az tűnik ki, hogy az felperesnek nem sikerült. Az előadottaknál fogva kétségtelen, hogy felperes a keres­kedelmi törvény 348. §. értelmében az ügylettől elállani s alpe­restől kártérítést követelni jogosítva volt ; miért is az elsőbirói ítélet megváltoztatásával a keresetnek általában hely adandó volt. A kereseti követelés egyes tételeit illetőleg : A 182 frt 10 kr. vételár összege nem lévén vitás, ennek visszatérítésére alperes feltétlenül kötelezendő volt, minthogy a: vételi ügylet felbontásának első sorban való következménye. Továbbá el volt marasztalandó alperes kártérítésül a szer­ződési és piaczi ár közti különbözetnek s ezenfelül felperes iga­zolható nagyobb kárának is megfizetésében. Az árkülönbözet ki­számításánál figyelembe vétetett, hogy felperes maga 3 kron vette alperestől a görögdinnye kilóját, s ugyanakkor a tanuk vallomása szerint, de köztudomás szerint is, a m.-vásárhelyi piaczon annak kilója 4/5 kr. volt, a középár tehát 4:/2 krban bővebb bizonyítás elrendelése nélkül is megállapítható ; minél­fogva e czimen alperes a 6070 kgrm. után 1*5 krjával 91 frt 5 kr. megfizetésében szintén feltétlenül marasztalandó volt. Továbbá kártérítésül szintén feltétlenül marasztalandó volt alperes a fel­peres által igazolt közjegyzői dijak és értesítési dij (távirat) együtt 19 frt 47 krnak, valamint a felperes által 3 napi után­járás és fáradság dijában felszámított 30 írtból méltányosan igé­nyelhetőnek talált 12 írtnak, s igy összesen a felperes által, az

Next

/
Thumbnails
Contents