Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

'05 igényelhetne ; mert az nem lett volna egyéb, mint Petrás Gézának felperes által a kötött ügyletben részeltetése, nem pedig, mint az első birói ítélet indokolásában, a dinnye kiárulásának megkezdése. A mi magát a kereset érdemét illeti, felperesnek különös kikötés esetén kivül már a keresk. törv. 321. §. értelmében joga volt legalább középminőségü áruhoz, de a tanuk vallomása szerint alperes a vételár kifizetésekor jótállást is vállalt a dinnyék jóságáért ; ugyancsak a tanuk vallomása szerint pedig a kérdéses dinnyék részben ragyások, részben éretlenek és általában élvezhetlenek voltak ; tehát sem a kikötött, sem a törvényi kellékeknek nem feleltek meg, s igy azokat felperes teljes joggal kifogásolta és bocsátotta alperes rendelkezésére. Téves az elsőbiróságnak az a kijelentése, hogy felperes mulasztást követelt volna el az által, hogy az árut a szemle megtartása előtt alperes rendelkezésére bocsátotta, holott előbb a szemle lett volna megtartandó, s mulasztást követett volna el az által is, hogy az árut nem hiteles személy vagy hatóság kőzbenjöttével vizsgáltatta meg ; mert felperes a hiányokat szakértői szemle utján megállapittatni a kereskedelmi törvény 346. §. értelmében köteles sem volt, hanem arra a 347. §. szerint csak joga volt ; valamint alperesnek is joga volt ahoz, s e jogát a felperes értesítéseinek vétele után gyakorolnia érdekében is állott volna, ha emennek kifogásait alaptalannak tartotta. Ellenkezőleg az áru hiányainak birói szemle utján megállapítása kötelezőleg előírva, s azoknak tanuk által bizonyítása kizárva nem lévén, a kihallgatott tanuk vallomása bizonyítékul annál inkább elfogadandó, mert az alperes által azok szakértelme ellen tett kifogás ebben az esetben épen semmi figyelmet nem érdemel, minthogy a dinnyék jó vagy rosz voltát akármely értelmes ember megítélheti, annyival inkább tehát egy csemegekereskedő, ki azok elárusitásával maga is foglalkozik, és egy terménykereskedő. Az sem kifogásolható, hogy felperes a dinnyéket elárvereztette, mert azok megromlásnak lévén kitéve, ehez felperesnek a a kereskedelmi törvény 347. §. 3-ik bekezdése értelmében joga volt, s e jogát a törvényben előirt módon, hiteles személy közbenjöttével, nyilvános árverés utján gyakorolta.