Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam III. kötet. (Budapest, 1896)

63 indokából, továbbá azért, mert az örökhagyó a szabad végrendelkezésben korlátolva volt és főleg pedig azért kívánja érvénytel^nittetni, mert ezek a jutalékok az örökhagyóra néhai édes apjáról, az 1874. évben elhalt Reiter Jánosról ennek 1874. évi május 9-én alkotott D. a. végrendelete értelmében szállottak át és minthogy ez a végrendelet az ő részére abban az esetben, ha leánya az örökhagyó ő előtte halna el, utóörökösödési jogot biztosit az érintett ingatlanokra, leánya nem volt jogosítva azokra vonatkozólag végrendeletet alkotni. Felperes ezen igényének csak abban az esetben adható hely, ha az emiitett végrendeletnek az ő utóörökösödési jogát megállapító rendelkezése hitbizományi helyettesítést tartalmaz. Minthogy azonban a D. a. végrendelet következő szavai : «sollte eines von beiden meines gedachten Kinder ableben (a végrendeletben t. i. Reiter János a már annak alkotásakor életben volt jelenlegi örökhagyóról és az akkor még születendő, később megszületett, de el is halt méhmagzatáról beszél), so erbt das Uberlebende das Vermögen des Abgelebten, im Falle beider Kinder Absterben sollten, so gehört die sámmtliche Realitát meiner oft erwáhnten Gattin : Katharina Reiter», — még a hitbizományi helyettesítést magukban nem foglalják, a mennyiben sem az elidegenítési, sem a terhelési tilalom azokban megállapítva nincs, sem az örökös az örökölt vagyon feletti rendelkezés tekintetében korlátolva nem lett : kétségtelen, hogy néhai Reiter János jelzett rendelkezésében nem hitbizományi (fidei commissaria), hanem csupán a H. K. III. 30. czime által megengedett azt a helyettesítést kívánta statuálni, a melyet az apa rendelhet serdületlen kiskorú gyermekének halála esetére. A mennyiben pedig e szerint a serdületlen korban való elhalálozása esetére tett, vagyis pupilláris helyettesítés forog fen, ez hatályát abban a pillanatban elveszítette, a melyben a serdületlen kiskorú örökös végrendelkezési képességét, illetve teljeskoruságát elérte, a mi, hogy az utóbb férjhez is ment örök•hagyónál bekövetkezett, kérdés tárgyát nem képezheti. Ha ekként felperesnek a most említett helyettesítésre alapított utóörökösödési joga, a mely különben sem a néhai Reiter János hagyatékára kötött egyességben, sem az azon alapuló átadó végzésben