Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam III. kötet. (Budapest, 1896)

55 a 79. §. alapján kizárni, mert Sz. Gy.-nek a vádbeli alkalomkor sem személye, sem vagyona megtámadva egyáltalán nem volt, a körülmények teljes ismereténél fogva jól tudva azt, hogy K. R. csakis a konyhába szándékozott behatolni, ily megtámadást ő fel sem tételezhetett s ennélfogva oly lelki állapotba sem juthatott, melyben a 78. §. harmadik bekezdésének kedvezményére jogosan hivatkozhatnék. A ót. §. alapján kiszabott büntetés mérve a 97. §. alkalmazásával azon okból szállíttatik le a minimumra, mert a feddhetetlen előéletű, józan gondolkodású vádlottat a családjával való gyógyíthatlanná vált viszály végelkeseredésbe döntötte s eme kedélyállapotát a tett súlyának a mérlegelésénél számításon kivül hagyni nem lehetett. A büntető ítélet egyéb rendelkezései az elitélésnek képezik törvényes következményeit. Ad II. K. R.-t a 339. §. bűntettének vádja alól fel kellett menteni, mert K. R.-nak behatolását a Sz. Gy. által önmagának fentartott lakás előszobájába jogtalannak tekinteni nem lehet, a mennyiben ő a lakáshoz tartozó konyhának használatát folyton gyakorolta, e használat jogában őt Sz. Gy. önkényes tilalma, eltekintve attól, hogy senkit szabályszerű felmondás nélkül a birt lakásából kiutasítani nem lehet, annál kevésbé akadályozhatta, mert Sz. Gy. beismerése szerint is ő és K. R. a kérdéses házat közös szerzeményükből vásárolván, a ház csak annak feltevése mellett íratott kizárólag a Sz. Gy. nevére, hogy ő K. R.-nak megfelelő s később 5000 írtban megállapított készpénzt fog fizetni, mit azonban a legutolsó pillanatig sem teljesített. S K. R .-nak a joga a lakáshoz még világosabbá van téve a VII. ker. kir. járásbíróságnak a végtárgyalás során becsatolt Ítéletével, melylyel Sz. Gy. még a vádbeli esetet követő máj. 5-én is elutasittatott házkiüritési keresetével. Minthogy pedig a Btk. 330. §-ába ütköző magánlaksértés bűntettének legfőbb ismérvét a jogtalan behatolás képezi, eme jogtalanság hiján ezen bűntett tárgyi tényálladéka is hiányzik. Ebből pedig folyik, hogy a K. K. behatolása sem ütközik a 330. §-ba, mert a behatolás jogos, K. R. jogosult is volt egyszersmind arra is, hogy ebbeli jogának érvényesítése végett fivére K. K. segítségét igénybe vegye s mint-