Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam III. kötet. (Budapest, 1896)

299 toztatja, az 5807/90. számú alapperbeli ítéletnek újított alperesre vonatkozó részét a 300 frt tőke és annak 1889. évi október hó 17-töl számítandó b% kamata tekintetében hatályon kívül helyezi, s e részben a 35341/89. sz. végzés sommás végzés hatályát ujitott alperessel szemben fentartva, kötelezi őt, mint a Budapesten 1889. évi május 2b-án 300 írtról kiállított váltó elfogadóját, hogy felperesnek 300 frt tőkét, 1889. évi október 17-től számítandó 6°/0 kamatát Künsztler Mór alapperbeli I. rendű alperessel egyetemleg 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen. Indokok: Az ujitott alperes által az alapperben letett, eskü a büntetőbíróság által hamisnak mondatott ki, ennek folytán alperesnek a váltón előforduló névaláírása reá nézve kötelezőnek tekintendő, s igy ujitott alperes a váltótörvény 23. §-a értelmében a váltóösszegnek kifizetéseért váltójogilag felelős. Alperesnek az a védekezése, hogy a váltó az elfogadói nyilatkozatnak reá vezetése idején kelettel és lejárattal ellátva nem lévén, s igy lényeges kellék hiányában szenvedvén, a reá vezetett nyilatkozatból a váltótörvény 6. §-a értelmében váltójogi kötelezettség nem származott, figyelembe vehető nem volt, mert a váltótörvény 93. §-a értelmében felperes a hiányzó váltókellékeket jogositva volt tetszése szerint kitölteni, a mennyiben a felek közt erre nézve bizonyos megállapodás nem jött létre, már pedig alperes maga is csak a lejárat tekintetében vitat a 2V. a. okirat alapján oly megállapodást, miszerint a váltóösszeget csak akkor tartozott fizetni, midőn ingatlana vételárának a jelzálogilag biztosított követeléseket meghaladó részét felvette. Minthogy felperes a 2V. a. okiratnak valódiságát nem kifogásolta, abból pedig határozottan kitűnik, hogy ujitott alperes a váltóösszeget akkor tartozik fizetni, ha a felperes utóajánlata folytán újból elárverezett ingatlanának vételárát felveszi, felperes tehát megállapodás szerint a váltó lejáratát a vételárfelosztás napjára volt csak jogositva kitölteni, minthogy továbbá az alapperhez 27. a. és az ujitott perhez 3V. a. csatolt telekkönyvi végzésekből kitűnik, hogy a vételárfelosztás 1889. évi június 26-án még nem történt meg, felperes tehát a váltó lejáratát erre a napra nem volt jogositva kitölteni, miből azonban nem az.