Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam III. kötet. (Budapest, 1896)

294 i6. §-a az irányadó. Ennek rendelkezése szerint a mag nélkül elhalt jobbágy özvegye, a mig él és férje nevét viseli, annak minden javaiban benmaradni, más szóval annak összes javait haszonélvezni csak abban az esetben lévén jogosult, ha az elhunyt férj az ő illendő tartásáról végrendeletileg nem gondoskodott, kétségtelen, hogy miután néh. Vojnov Deszpot után az özvegyi jog iránt is intézkedő, senki által érvényében meg nem támadott, tehát érvényes végrendelet maradt, s hogy miután a most felhívott §. nemcsak nem korlátozza a férjet, de sőt kifejezetten megengedi annak, hogy neje illendő tartása iránt rendelkezhessék, felperes a néh. férje hagyatékának nem korlátlan haszonélvezetét, hanem csak az annak végrendeletében meghatározott tartást és a mennyiben ez akár mértéke, akár pedig kiszolgáltatásának módja tekintetében az 1840 : VIII. tcz. 16. §-ában megjelölt kívánalomnak meg nem felelne, annak a férje által hátrahagyott vagyon értékéhez és társadalmi állásához képest való megállapítását követelheti. Ennek meghatározásánál irányadóul veendő a meghallgatott szakértőknek a most említett körülmények figyelembe vétele mellett előterjesztett, egymástól különben eltérő véleményében megjelölt összegek középértéke s így a felperesnek évenkénti özvegyi tartása arra való tekintettel, hogy azt a felperesi szakértő évi 1200 frtban, az alperesi szakértő 400 írtban, a bírósági szakértő végül 720 frtban állapította meg, évi 773 frt 33 krban, tehát a felperes özvegységének teljes idejére, vagyis 1890. évi június 27-től az annak újból férjhezmeneteléig t. i. 1892. évi november 14-ig lefolyt 869 napra 1841 frt 13 krban volt meghatározandó, s így az elsőbiróság ítéletétől eltérően a felperes részére ez az összeg megítélendő. Az elsőbiróság Ítélete abban a részében, hogy a tartást a felperes részére pénzben megítélte, noha az örökhagyó annak, és pedig csupán természetben leendő kiszolgáltatását a házban és rokonánál való megmaradás feltételéhez kötötte, már pedig a felperes az örökhagyó házát elhagyta ; valamint abban a részében is, hogy az özvegyi tartást az örökhagyónak, és nem a végrendeletben örökössé kinevezett özv. Vojnov Mladennénak halála napjától fogva ítélte meg, vonatkozó indokainál fogva s az utób-