Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam III. kötet. (Budapest, 1896)
285 nyesitéséből kifolyólag a csalásnak tényálladékát, mindazonáltal hivatalbeli eljárás tárgyát nem képezheti, mert magánvádra üldözendő cselekményről lévén szó, a feljelentésnek három hónapon belül meg kellett volna tétetni, a mely azonban a panaszos fél részéről elmulasztatott. Ilyen körülmények közt, a midőn maga panaszos sem állítja, hogy részére terhelt S. S. esedékes fizetéséről nyugtát állított ki, és hogy őt ezzel tévedésbe akarta volna ejteni, terhelt ellen a Btk. 379—380. §-ai alá eső csalás büntette miatt folyamatba tett bűnvádi eljárásnak megszüntetése indokolt. Tekintettel azonban arra, hogy S. S. ténykedései az általa viselt birói állással megkövetelt tisztességgel össze nem egyeztethetők, és az 1871. évi VIII. tcz. 20. §-ának b) pontja alá eső fegyelmi vétséget látszanak magukban foglalni, annálfogva a fegyelmi eljárásnak megindítása végett az iratoknak a kir. törvényszék elnökéhez való áttétele volt kimondandó. A budapesti kir. tábla: Minthogy az ügyiratoknak csak a kir. törvényszék elnökéhez áttétele vádlottnak jogait nem érintő oly hatósági intézkedést képez, a mely ellen felebbezésnek helye nincsen, a kir. tábla vádlott felebbezését hivatalból visszautasítja. A kir. Curia: A felebbezésnek az érdemre vonatkozó része visszautasittatik, mert az elsőbiróság végzésének érdemi része ellen terhelt nem felebbezett ; a felebbezésnek ama része folytán pedig, mely az iratoknak a fegyelmi bírósághoz leendő áttétele ellen irányult, a tábla végzése indokainál fogva helybenhagyatik. # # # = L. Dtár XXXIV. 16. in. A két alsófok bünösségi ítéletével szemben a sikkasztás vádja alóli curiai felmentés, midőn a vádlott a nála zálogban hagyott tárgyat eladta azon kikötés mellett, hogy ha a tulajdonos vissza akarja váltani, erre jogosítva van. (1895 szeptember 26. 7522. sz. a.) A szabadkai kir. törvényszék: Sikkasztás vétségével vádolt H. F. elleni bűnügyben itélt:
