Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam III. kötet. (Budapest, 1896)

280 szakvélemény szerint közönséges árubeli 20% füstölgő sósavnak bizonyult, fentartották. A megtartott végtárgyalás folyamán a kezelő orvos dr. G. F. azon határozott véleményének adott kifejezést, hogy a gyermek elhalálozásának oka a sósav beadása folytán beállott tüdőgyuladás volt. Dr. K. E. törvényszéki orvos kijelentette, hogy dr. G. F. mostan jelzett véleményéhez hozzájárul és kifejti, hogy a tüdőgyuladást a sósav beadása folytán beállott hányási inger, a nyeldeklő (glotis) leforrázott volta, és ennek folytán beállott lélegzési nehézség, és a gyuladáshoz inklinált tüdő, miután ebben az előbbeni tüdőhurutból az aljon (funduson) csekély mennyiségű kóranyag még mindenesetre visszamaradhatott, ekként a halál közvetlen oka a sósav beadása folytán beállott tüdőgyuladás volt, mert a sósav beadása nélkül, miután a bonczvizsgálat szerint a sósav roncsoló hatása csekélyebb volt, a gyermeknek kisebb mennyiségben adatván be, az előbbi bajából már kigyógyult kis leányka tüdőgyuladásba nem esett volna, egyébként a nevezett törvényszéki orvos lehetetlennek tartja a vádlott azon állítását, hogy az üvegcséből (sósavból) a gyermeknek csak három cseppnyi mennyiséget adott volna be, az okvetlenül több volt, s nincs kizárva, hogy háromszor is adhatott az üvegcséből. Dr. K. F. bonczolást végzett járási orvos az előtte nyilatkozott dr. K. E. törvényszéki orvos véleményéhez hozzájárul. Azon felvetett kérdésre pedig, hogy azon esetben, ha a gyermek egészséges lett volna, a vádlott által mondott mennyiségben beadott sósavfolyadék alkalmas volt-e életének kioltására ? az orvosszakértők egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy azon esetben, ha a gyermek tüdőhurutban nem szenvedett volna, a sósavnak a vádlott által bemondott mennyiségben való beadása által legalább is kétséges, hogy az egymagában halálos kimene telü tüdőgyuladást eredményezett volna ; azonban, ha az analisált sósav mostani minőségétől eltekintve, 200/0 nagyobb fokú mennyiségben beadva, a gyermek életének kioltására alkalmas lett volna még azon esetben is, hogy ha a gyermek «előzetesen» tüdőhurutban nem szenvedett volna. A másodfokú bíróságnak 1895. sz. a. kelt végzése értelmében megszerzett igazságügyi orvosi tanács 103. sz. a. kiadott vélemé-