Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam III. kötet. (Budapest, 1896)
270 törvény szerint bírálandó el, és pedig annál inkább, mert alperes az által, hegy a kereseti váltót Szerbiában és ezen fizetési helylyel irta alá, egyúttal hallgatagon alávetette magát a szerb törvénynek. A fenforgó esetben különben az eredmény ugyanaz volna akkor is, ha a vitás kérdés a magyar törvény alapján biráltatnék el, mert az elsőbiróság által felhozott okokból, alperessel mint elfogadóval szemben az 1876. évi XXVII. tcz. 44. §-a értelmében sem volt szükség óvásra. A mi végül alperesnek azt a kifogását illeti, hogy a kereseti váltónak felperes általi érvényesítését a váltó kibocsátójával és rendelvényesével Sztanojevits Mihálylyal kötött és felperesre, mint a váltó behajtásával megbízott forgatmányosra is kötelező 3V. a. egyesség zárja ki, azt ez az okirat nemcsak nem igazolja, sőt megezáfolja. Az egyesség szerint alperes Sztanojevits Mihálylyal, ki neki Negotin vidékén borbevásárolója volt, összeszámolván, ennek irányában 14908 dinár 14 párával adósnak ismerte el magát, mely összegből 9908 dinárt és 14 párát azonnal volt köteles kifizetni, 5000 dinárról pedig a kereseti váltót állította ki. A peres felek előadása, a y!. a. egyesség s a negotini takarékpénztár által D. a. kiállított letéti elismervény szerint ez a váltó a negotini takarékpénztárnál, melynél telepítve is volt, letétbe helyeztetett azzal az utasítással, hogy a lejárat előtt Sztanojevits Mihálynak ki nem adható, hanem az ez által az egyesség III—VI. pontjaiban vállalt kötelezettségek biztosítására alperes érdekében a nevezett takarékpénztárnál 1892 aug. i-ig (ó-kelet szerint) mint a lejárat napjáig zálogként vissza lesz tartandó. Az alperes által bemutatott 3'/. a. egyesség 1. pontjában azonban szintúgy, mint a negotini takarékpénztár által kiállított s alperes által annak idején kifogás nélkül átvett letéti elismervényben határozottan ki van mondva, hogy a váltó alperesnek csak 1892. évi aug. i-ig, mint a lejárat napjáig szolgál zálogul ; minthogy pedig az egyesség ugyanazon pontjában egyúttal ki van kötve, hogy ha alperes a határnapon nem fizet, a takarékpénztár maga fogja a fizetést követelni s a pénzt Sztanojevitsnek átadni, vagy a váltót rája átruházni, hogy ő érvényesíthesse:
