Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam III. kötet. (Budapest, 1896)

2Ó2 és meg is találta azokat atyjának szérűskertjében a fához kötve,, mely mellett egy buzaszalma-kazal volt, mire a lovait szabadon eresztette, de akkor a kazal mellől előugrott atyja és hangosan kérdezte : «ki van itt ?» Midőn pedig erre azt válaszolta, hogy ővan ott és elmondotta, hogy a lovaiért jött, az atyia gorombán reá támadt, hogy lovai a szénáját megették. Vádlott erre megígérte, hogy a kárt megtéríti, de atyja káromkodva, egy gereblyével ütni kezdette, azt kiabálván : «vége a szép életednek*, mire vádlott ismerve atyját, mint hires verekedőt, kezeivel fejét védte, hogy azt be ne verhesse és igy mért rá több ütést az atyja, ugy, hogy a fagereblye 3 darabra tört és vádlott fejéből két helyen csurgott a vér. Tagadja, hogy atyját ütötte, rugdalta, vagy a földhöz vágta, hanem csak oda törekedett, hogy őt magától távoL tartsa. Azt megengedi, hogy atyját a földön fekve találták, mert később vádlottat kergetni kezdette, és a sötétben könnyen elbukhatott. Az eskü alatt kihallgatott K. M.-né és F. J.-né tanuk megegyezően azt vallották, hogy ők mint sértett szomszédnője illetve lakója, a hallott lármára a szérüs kertbe mentek és a K. M.-né által magával hozott lámpa fényénél látták, hogy sértett és vádlott birkóznak, kik közül vádlottnak akkor már a fejéből két helyen is a vér csurgott, a földön pedig láttak egy három darabra tört véres gereblyét, a melyről F. J.-né határozottan állítja, hogy a sértett tulajdonát képezte és hogy azt mindig ott látta sértett kazaljában. F. J.-né azt is állítja, hogy a lármára figyelmessé lett és hallotta azt is, hogy sértett azt kiáltotta : «megállj, az anyád Istenét, majd megtanítlak», mire nyomban ütlegelést, puffogást hallott. Előadja továbbá mindkét tanú, hogy a már előadottakat látva, segítségért futottak és mire O. L.-sal visszajöttek, sértett arczra borulva a földön feküdt, vádlott pedig már nem volt ott, mire K. M.-né és O. L. felemelték őt és a szobájába vitték,, miközben K. M.-né állítása szerint sértett eleinte vonszoltatni engedte magát, de mikor O. reá kiáltott, hogy menjen egyenesen, sértett kiegyenesedett és ment, a miért reá azt a benyomást tette sértett viselkedése, hogy színleli a bágyadtságot. A sértett, által csatolt orvosi látlelet és orvosszakértői vélemény szerint