Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

68 azonban felperesek maguk sem állítják, mintha Sassy és Koóstényleg is megkisérlették volna I. r. felperesnek bekisértetését s mintha a bekisértetéshez szükséges előkészületeket foganatosították is volna ; s miután egyéb oly erőszakoskodást, mely physikai kényszernek minősíthető, felperesek sem állítanak : a kényszernek erről a neméről, vagyis a külső kényszerről a jelen esetben szó nem lehet. Kérdés azonban, hogy a Sassynak és Koósnak terhül rótt egyéb cselekmények, jelesül a feljelentésekkel, a bünperbe fogással, a hivatal, az állás, a becsület elvesztésével való ijesztgetések, a melyeknek állítólagos behatása alatt érezte ugyanis magát I. r. felperes indíttatva az A. alatti kötelezvény aláírására, menynyiben nyújtanak alapot annak a feltevésnek elfogadására, hogy elsőrendű felperesnél a félelem s illetőleg a lelki kényszer csakugyan fenforoghatott ? Mindenek előtt mivel sincsenek igazolva azok a fenyegetések,, a melyekkel Sassy és Koós elsőrendű felperest állítólag fenyegették. De ha a legteljesebb mérvben igazolva lennének azok, sem nyújtanák a kívánt alapot. Mert elsőrendű felperesről, ki egy nagy községnek tanítója,, a ki tudni vélte, hogy az általa vázolt körülmények közt létrejött A. alatti okmány ugy sem fog kötelező erővel birni s a ki meg volt győződve, hogy a büntető perben büntetlennek fog nyilváníttatni s a kiről ezen alapokon magasabb értelmi szinvonalat kell,, hogy feltételezzünk, nem lehet feltenni, hogy ártatlanságának érzetében az ellene Koós és Sassy részéről inscenirozott eljárásnak jelentőségét valódi értékében átlátni képes ne lett volna. Rólar kit a maga önérzete indított az önmaga elleni bűnügyi feljelentés megtételére, nem lehet feltenni, hogy azt a támadást, melyet ellene Sassy és Koós intéztek volt, ha merőben jogosulatlan volt az, vissza nem utasította volna. Be kellett látnia különösen, mennyit ért az az ígéret, hogy a kárt 5 frtos részietekben is megtérítheti, hogy elvárnak 20, 30 évig is, mikor ugyanabban az órában az A. alattiban maga arra kötelezi magát, hogy a követelt összeget 14 nap múlva kifizetendi. Hogy az ide vonatkozó kecsegtetésekben felperesek nem hittek, kitűnik, hogy a 14 nap eltelte előtt maguk jöttek alpereshez: kérni őt, változtatná át az A. alattit törlesztéses kölcsönné, hogy