Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

6g ily módon az A. alattinak azonnal való beperesitésétől megszabaduljanak. Ha abban a meggyőződésben élt I. r. felperes, hogy a büntetőbíróság őt felmentendi, sőt ebből kifolyólag az A. alatti megfizetésére sem lesz kötelezhető : mi jogos oka sem lehetett a büntető eljárás kedvezőtlen kimenetelétől s evvel kapcsolatban hivatalának, állásának és becsületének elvesztésétől tartania. Tudnia kellett a törvény rendeléséből, hogy jogállamban ilyes alig történhetik, valamint, ha bünperbe vonatik és ártatlanul meghurczoltatik, az állam törvényes panaszjogot s ez által módot és eszközt nyújt a megtorlásra és a törvények keretén belől elérhető legteljesebb mérvű elégtételre. A csendőrökkel való bekisértetés, ugy, mint azt elsőrendű felperes az önmaga ellen tett bűnügyi feljelentésben tüzetesen leírja, alig gerjeszthetett benne félelmet és alig indíthatta az A. alattinak aláírására ; mert először is az a leírás, melyet e részben nyújtott, nem teszi azt a benyomást, mintha a bekisértetés komolyan szándékoltatott volna eszközöltetni ; mert másodszor a bekisértetésre vonatkozólag — miként ez fenébb is kiemeltetett — nem tétetett semmi komolyabb előkészületi cselekmény ; s mert harmadszor I. r. felperes, a saját beismerése szerint, a Sassy által felmutatott elfogatási parancsot, a melynek alapján ugyanis I. r. felperes bekísérendő lett volna, csak messziről látván, de annak tartalmát nem ismervén és nem olvasván, arról sem győződött meg, hogy a Sassy által neki messziről felmutatott irat valóban elfogatási parancsot tartalmazott-e ? Kiderül tehát, hogy Sassy és Koós most felsorolt cselekményeinek és fenyegetéseinek sem lehet azt a súlyt tulajdonítani, a mely súlyt azoknak I. r. felperes tulajdonítani kíván ; hogy azok félelem gerjesztésére alkalmasoknak, különös tekintettel I. r. felperes egyéniségére, nem tekinthetők ; nem győznek meg, hogy azok I. r. felperesben oly félelmet ébresztettek volna, minőt a törvény a lelki kényszernél megkíván, minélfogva felpereseknek azt az állítását, mintha az ^4. a. a fenébb megjelölt forrásokból eredő kényszer behatása folytán Íratott volna meg s ebből folyólag abbeli érvelésüket is, mintha az A. a. alattinak félelem indokából erőtlenitő következmény lenne tulajdonitható, törvényesnek elfogadni nem lehet. A dolog ily állásában tehát az A. alattiban oly kötelezésnek