Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

2 5 határozattal felperesnek nyugdija csak 1886. évi június 29-ik napjától számítva fizetendőnek mondatott ki, felperesnek az 1871. évi szept. 25-től 1886 június hó 29-ig terjedő időre, vagyis 14 év, q hó és 4 napra a kereseti összeg, a mennyiben felperes csak ennyit vett követelésbe, meg volt ítélendő s igy az elsőbiróság Ítélete ezeknél és mellette felhozott indokoknál fogva, azonban az ezekben foglalt annak a megjegyzésnek elhagyásával, hogy felperes nyugdija évi 75 írtban állapíttatott meg, helyben volt hagyandó annyival inkább, mert a népiskolai tanítók és özvegyei nyugdíjazására vonatkozó és az 1875. évi XXXII. tcz. 44. §-ával •törvényerőre emelt korábbi szabályrendeletek értelmében a - nyugdíjhoz való jogosultság kezdete nincsen a nyugdíj iránti kérvény beadása napjától feltételezve. (1893 decz. 4. 9779. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbb bíróság ítélete az egész eljárással együtt hivatalból megsemmisíttetik és a kereset felperesnek visszaadatni rendeltetik. Indokok: Felperes mint Andrin Bernát volt iskolatanitó özvegye nem alapítja keresetét az alperes községgel kötött magánszerződésre, hanem az illetékes közigazgatási hatóságok által a törvény, illetve törvény erejével bíró kormányrendeletek alapján megszabott özvegyi nyugdijának az 1871 —1885. évekre való kiszolgáltatását követeli alperestől, mint a mely évekre nyugdija kérvényének elkésett beadása miatt közigazgatási uton folyóvá nem tétetett. Tekintve, hogy a nyilvános tanintézeteknél alkalmazott tanítók özvegyeinek ellátási igényeire nézve fenálló törvényes szabályok czéljuknál fogva a közoktatás érdekeinek előmozdítására s e szerint kiválóan közérdekek biztosítására vannak hivatva : ama jogviszony, melyből felperes kereseti igényét származtatja, nem esik a magánjog körébe, következőleg annak elbírálása nem a bíróságok, hanem az erre illetékes közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik ; és tekintve, hogy a fenforgó kérdésre nézve a m. kir. vallásés közoktatásügyi miniszter az 1875. évi XXXII. tcz. által reá ruházott hatáskörében véglegesen határozott és nem létezik sem törvény, sem állandó törvényes gyakorlat, a mely ily kérdésekben a közigazgatási uton alkalmazható jogorvoslatok kimerítése után