Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)
220 A m. kir. Curia: A pozsonyi kir. itélő tábla Ítéletének részben való megváltoztatásával, I. r. vádlott a Btk. 85. §. 3. pontja alapján 8 napi fogházra ítéltetik és cselekménye ezen az alapcn minősíttetik a Btk. 20. §-a értelmében magánlak megsértésének vétségévé. Egyebekben ugyanazon ítélet helybenhagyatik. Indokok: Tekintve, hogy a Btk. 330. §-ában meghatározott magánlak megsértésének büntette idegen lakásba erőszakkal, illetve fenyegetéssel vagy hamis kulcsok használása által való behatolást feltételez és ekként oly ismérveket foglal magában, melyek a Btk. 332. §-ában meghatározott magánlak megsértése vétségének tényálladékából kizárva vannak, ezen tényálladéki lényeges különbség miatt pedig az előlemlitett büntetendő cselekmény, még ha a Btk. 20. §-ának rendelkezése alapján vétséggé minősíttetett is, nem azonosítható a 332. §-ban meghatározott vétséggel ; s tekintve, hogy a fenforgó esetben I. r. vádlott II. r. vádlottnak közreműködése mellett Teplán István sértettnek bezárt lakásába, a nélkül, hogy az erőszakos behatolásra a vádlottaknak jogos indokuk lett volna, fejszével való betörés utján jutott be ; ezek alapján a m. kir. Curia is a vádbeli esetben a Btk. 332. §-a szerint való minősítést s abból folyólag a sértett fél indítványának visszavonására alapitott felmentést indokolatlannak találta és ennek folytán a kir. tábla ítéletét II. r. vádlottat illetőleg az előrebocsátottak szerint módosított vonatkozó indokainál fogva helybenhagyta. Ellenben I. r. vádlott büntetését, tekintettel a mellette szóló nyomatékos enyhítő körülményekre, a kir. itélő tábla ítéletében megszabott időtartam szerint ugyan, de fogházban kellett megállapítani azért, mert a vádbeli cselekmény fentebb kiemelt ismérveinél fogva a Btk. 330. §-ában meghatározott magánlak megsértésének bűntettét képezi, ennek folytán pedig az életkorának 16. évét még be nem töltött kiskorú irányában, ki eme büntetendő cselekményben bűnössé vált, a Btk. 85. §. 3. pontja alkalmazandó, ehhez képest ellene fogházbüntetés szabandó ki és cselekménye ezen az alapon, nem pedig a 92. §. alkalmazásával minősítendő vétséggé, ugyanazon törvényszakasz 4. pontja egyedül abban az esetben nyerhetvén alkalmazást, midőn a fenforgó