Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

212 vételt az 1890. évi június 28-án valóban eszközölte ; tekintettel azonban arra, hogy felperes a fedezeti vételt megfelelő kötéssel nem bizonyította, a fedezeti vétel tényleg létrejöttnek nem tekinthető, mely okból felperest keresetével elutasítani kellett. (1893 nov. 30. 3Ó33. sz. a.) A m. kir. Curia : A kir. itélő tábla ítélete megváltoztattatik, a kereset főtárgyára nézve az elsőbiróságnak ítélete hagyatik helyben. A perköltségre nézve pedig az elsőbiróság ítéletének vonatkozó része is megváltoztattatik s az alperes csődtömeg 80 frt 70 kr. perben felmerült költséget köteles felperesnek megfizetni. Indokok: Az alperes ellenirati nyilatkozatában a kereseti követelés jogosultságának általánosságban történt tagadásán felül védekezését a kereseti ténybeli állításokkal szemben csupán az ezen állításoknak bizonyítékaiként a keresethez mellékelt okiratok valódiságának, az azokkal tanúsított ügyletek érvényes létrejöttének tagadására alapította ; ezeknek valódisága esetére pedig azért kifogásolta a kereseti követelésnek érvényesithetését, mert az tisztán tőzsdei árkülönbözetre irányuló szerencsejáték természetével bíró ügyletből eredvén, mint ilyen, birói uton nem érvényesíthető. Minthogy pedig az alperes a keresettel szemben a prts 133. §-a szerint már elleniratában tartozik előterjeszteni a védelmére szükséges kifogásokat, a keresethez másolatban mellékelt okiratoknak, eredetijét pedig, ezeknek a felperes részéről a válasziratban történt előmutatása után következő periratában már nem kifogásolta, az ellenirata szerint ő általa előterjesztett védekezés a kereseti követelés jogossága ellen általánosságban történt tagadásán kivül csak annyiban bír sulylyal, a mennyiben a kereseti követelésnek érvényesítését, az annak alapját képező ügyletnek jogi természete miatt kifogásolta és a keresetben felhozott ténybeli állításokat elleniratában kifejezetten és határozottan nem tagadván, ezek a prts 159. §-a szerint általa beismerteknek tartandók s azoknak a viszonválasziratban már elkésetten történt tagadása, mint a beismerésnek a prts 164. §-a szerint meg nem engedett visszavonása figyelembe nem jöhet. A keresetben felhozott ténybeli állitások tehát az alperes be-